Sokszor írtam és beszéltem már arról, miért jó és fontos klasszikusokat olvasni – többek között ezért is álmodtam meg az Aranylétrás Könyvek-sorozatunkat, amelyben a magyar és a világirodalom fontos alkotásai kapnak helyet az őket megillető köntösben. Kaffka Margit regénye az újraolvasás hasznosságát is megmutatja – hiszen lehet, hogy sokan ismerik, vagy ismerni vélik ezt a szöveget, mégis azt mondom, elemi erejű lesz a rácsodálkozás, milyen friss szemléletű ez a regény, és mennyi problémát vet fel a női sorsról, amelyek ma is időszerűek.
Pórtelky Magda a kertjében üldögélve idézi fel az elmúlt ötven éve történéseit, amelyek között jócskán akadt tragikus pillanat. Elmélázik azon, mit tehetett volna másként, hol döntött rosszul, mi miért történhetett – ismerős gondolatfolyam ez mindannyiunk számára. Bizonyos eseményeken hosszan elidőzik, másokat inkább elhessegetne – emlékezik. Emlékezik és számot vet: vajon sodródott csak az eseményekkel, vagy maga alakította a sorsát?