A Soha, soha, soha című kötet szerzőjének Norvégiában 2009-ben jelent meg az első regénye, néhány hónappal ezelőtt pedig hazájában már a hatodik kötetével jelentkezett. A nálunk most megjelenő könyve keltette a legnagyobb nemzetközi visszhangot eddig, a szöveg már németül, szerbül és csehül is megjelent, az érdeklődés iránta pedig egyre nő. Nem véletlenül, hiszen egy érzékeny, sok szempontból tabunak számító, mégis égetően aktuális témával foglalkozik, amely így vagy úgy, de mindannyiunkat érint: a gyerekvállalás kérdésével, azon belül is a tudatos gyerektelenséggel.

A Soha, soha, soha fiatal elbeszélője ugyanis eldöntötte, hogy nem szeretne gyereket – akkor sem, ha ez párkapcsolati gondokat jelent, akkor sem, ha az édesanyja már nagyon várná az unokát, akkor sem, ha a legjobb barátnője éppen kismama, ennek az állapotnak az összes szépségével és nehézségével. Linn Strømsborg szövege éppen ettől különleges és – nehéz témája ellenére – igazán szerethető olvasmány, bárhogyan is viszonyuljunk a benne felvetett kérdéshez. Megmutatja ugyanis a gyerekvállalás napos és árnyékos oldalát.

Miközben a főszereplő fiatal nő a döntését tekintve eltökélt, mindenféle elfogultság nélkül látjuk az ő szemén keresztül a gyerekvállalás kapcsán felmerülő kérdéseket. Az anyát, aki halálra aggódja magát, a fáradt anyukát, aki mindent megadna egy kis nyugiért, de nyugodt perceiben is a gyereke képét mutogatja vagy a barátnőt, aki évekkel ezelőtt kijelentette, hogy szingliként fog meghalni, most mégis családja van. Mind érthető, elfogadható, választható életutak – éppen úgy, mint a főhős döntése.

A Soha, soha, soha a skandináv irodalomban megszokott egyszerű, lényegre törő mondatokkal, mindannyiunk számára ismerős élethelyzetekkel, életszerű párbeszédekkel mutat be egy fontos témát, ennek köszönhetően pedig, remélem, számos beszélgetés és akár vita elindítója is lehet.