Nem túlzás, hogy hónapok óta várom, hogy bejelentsem az októberi közös könyvünket, amely nemcsak azért különleges, mert az éppen zajló könyvfesztivál utolsó napján jelentjük be, tehát a Libertine Könyvesboltok mellett a Millenáris B66-os standján is megvásárolható, hanem azért is, mert ismét egy saját kiadványt választottam közös olvasásra. Linn Strømsborg regényét, amellyel a fiatal, kortárs norvég szerző egyúttal debütál is a magyar olvasóközönség előtt, hiszen ez az első munkája, amely megjelenik magyarul, Patat Bence fordításában.
Folyamatosan keresem a nemzetközi könyves palettán azokat friss női hangokat, amelyeket szeretnék itthon is ismertté tenni, ezért nagyon örültem, amikor az észak-európai irodalom egyik legismertebb és legelismertebb fordítja, Patat Bence megkeresett néhány ötlettel, ajánlattal, olyan skandináv regényekkel, amelyekről azt gondolta, illenének a Libertine-hez.
Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kiadó főszerkesztője, Németh Luca beszél norvégul, így az ő utánajárása után nem volt nehéz kiválasztani azt a szöveget, amellyel dolgozni szerettünk volna a továbbiakban. Luca nyelvtudása pedig a Bencével közös munka során is hasznosnak bizonyult.
A Soha, soha, soha című kötet szerzőjének Norvégiában 2009-ben jelent meg az első regénye, néhány hónappal ezelőtt pedig hazájában már a hatodik kötetével jelentkezett. A nálunk most megjelenő könyve keltette a legnagyobb nemzetközi visszhangot eddig, a szöveg már németül, szerbül és csehül is megjelent, az érdeklődés iránta pedig egyre nő. Nem véletlenül, hiszen egy érzékeny, sok szempontból tabunak számító, mégis égetően aktuális témával foglalkozik, amely így vagy úgy, de mindannyiunkat érint: a gyerekvállalás kérdésével, azon belül is a tudatos gyerektelenséggel.
A Soha, soha, soha fiatal elbeszélője ugyanis eldöntötte, hogy nem szeretne gyereket – akkor sem, ha ez párkapcsolati gondokat jelent, akkor sem, ha az édesanyja már nagyon várná az unokát, akkor sem, ha a legjobb barátnője éppen kismama, ennek az állapotnak az összes szépségével és nehézségével. Linn Strømsborg szövege éppen ettől különleges és – nehéz témája ellenére – igazán szerethető olvasmány, bárhogyan is viszonyuljunk a benne felvetett kérdéshez. Megmutatja ugyanis a gyerekvállalás napos és árnyékos oldalát.
Miközben a főszereplő fiatal nő a döntését tekintve eltökélt, mindenféle elfogultság nélkül látjuk az ő szemén keresztül a gyerekvállalás kapcsán felmerülő kérdéseket. Az anyát, aki halálra aggódja magát, a fáradt anyukát, aki mindent megadna egy kis nyugiért, de nyugodt perceiben is a gyereke képét mutogatja vagy a barátnőt, aki évekkel ezelőtt kijelentette, hogy szingliként fog meghalni, most mégis családja van. Mind érthető, elfogadható, választható életutak – éppen úgy, mint a főhős döntése.
A Soha, soha, soha a skandináv irodalomban megszokott egyszerű, lényegre törő mondatokkal, mindannyiunk számára ismerős élethelyzetekkel, életszerű párbeszédekkel mutat be egy fontos témát, ennek köszönhetően pedig, remélem, számos beszélgetés és akár vita elindítója is lehet – ahogy azt Patat Bence is írja a könyvhöz ajándékba járó fordítói levelében.
