Anne Gallagher fájdalmas kötelességének tesz eleget. Írországba tart, hogy imádott nagyapja hamvait ott helyezze végső nyugalomra. Anne-t kislányként elbűvölték a nagypapa történetei az óhazáról, ahol most szinte beszippantják az emlékek, és visszarepítik az időben.

1921-ben Írország véres testvérháború felé sodródik. Amikor Anne feleszmél, sérült, zavart, és nem tudja, hol van, mégis biztonságban érzi magát dr. Thomas Smith védőszárnyai alatt, aki egy furcsamód ismerős fiú gyámja. Összetévesztik a fiú rég eltűnt anyjával, és Anne elfogadja új személyiségét, mert meggyőződése, hogy az asszony eltűnése összefügg vele. Ahogy egyre nő az országban a feszültség, Thomas csatlakozik a függetlenségért vívott harchoz, és Anne-t is magával sodorja a történelem vihara. Válaszút előtt áll: lemondjon-e korábbi életéről a szerelemért, amelyről nem hitte, hogy valaha is rátalál?

Amy Harmon regényében az ír történelem tragikus történelmi korszaka és egy különleges szerelem története elevenedik meg magával ragadó módon. A kötetet 2019-ben a Goodreads olvasói a legjobb történelmi regények közé szavazták.

"Kettétörtem a szívem,
ütöttem vadul.
Milyen anyag? Úgy hittem,
kőből alakult,
s hogy e sötét és elhagyott terem
mélyéből előlépsz, Szerelem."

W. B. Yeats

Olaszország, 1943. Tombol a második világháború, az ország nagy részét megszállták a németek, a zsidó lakosságot deportálás és megsemmisítés fenyegeti.
Évekkel ezelőtt Eva Rosselli és Angelo Bianco szinte testvérekként nevelkedtek, majd egymásba szerettek, ám a körülmények és a vallásuk elválasztotta őket egymástól.
Hosszú idő után találkoznak újra: a zsidó származású Eva a Gestapo elől menekül, s nincs kihez fordulnia. Angelo felszentelt pap, s úgy dönt, befogadja a lányt a kolostorba. Eva rádöbben, hogy a katolikus egyház rajta kívül még sokaknak nyújt menedéket.
A világ lángokban áll, az emberek nélkülöznek, és a két fiatalra is sorozatos megpróbáltatások várnak. Gyötrelmes választások elé kerülnek, mígnem a sors és a szerencse közbeszól, és életük legnehezebb döntését kell meghozniuk.

"Negyed évszázada ismerem Pippa Leet, mégsem fogom soha megtudni, ki is ő igazán."


Pippa Lee mindent megkapott az élettől, amiről egy nő álmodhat. Tökéletesnek látszó világa egy költözés után mégis a szétesés jeleit mutatja. A reggeli kávé mellett, a kertvárosi fűnyírók zúgása közepette Pippa azon tűnődik, hogyan is kerülhetett egy nyugdíjas lakóparkba, és miért lett belőle alvajáró.
Keresi a választ, és sorra kibomlanak múltjának történetei: egy terhelt anyakapcsolat, féktelen fiatalság, sorsfordító találkozások, viszonyok és árulások, a házasság csalóka biztonsága. A jelen pedig egy következő újrakezdés bizonytalan ígéretét hordozza.
Rebecca Miller nagy sikerű regényében páratlan éleslátással tárja fel a modern élet kihívásait - és a benne rejlő összes lehetőséget.
A regényből világsztárok főszereplésével (Keanu Reeves, Robin Wright, Monica Bellucci, Julianne Moore) azonos című film készült, amelynek forgatókönyvírója és rendezője is maga a szerző volt.

Rebecca Miller (1962) amerikai író, filmrendező, a Menekülés az életbe, valamint a Jack és Rose balladája szerzője és rendezője. Regényei és novelláskötetei eddig 32 nyelven jelentek meg.

Mi ez a könyv?
A könyv a "Dear Sugar", vagyis "Kedves Cukor" című rovatban megjelent szövegekből válogat. Ezek jelentős része eredetileg a TheRumpus.net oldalon jelent meg, mások viszont ebben a kötetben olvashatóak először. A könyvben szereplő levelek névtelenül jutottak el Cukorhoz a Rumpuson keresztül, vagy közvetlenül a saját postájában landoltak. A legtöbben azok közül, akik hozzám fordultak, nem tudták, hogy Cheryl Strayed vagyok, és hasonlóképpen én sem tudtam volna őket beazonosítani a leveleik alapján. Ez a könyv tehát idegenek közti bensőséges párbeszédeket tartalmaz.
Milyen típusú levelekre válaszoltál?
Voltak, amelyek a szerelemről szóltak, mások a gyászról és a veszteségről, vagy a pénzről, családi problémákról. Elég szubjektív kritériumok alapján döntöttem arról, hogy végül mit válogassak be a rovatba: alapvetően bármire kész voltam válaszolni, amennyiben kellőképpen érdekesnek találtam, kihívást jelentett a számomra, vagy egyszerűen csak megérintett.

"Ezek a szövegek dinamitként hatnak az emberre. Olyasféle felejthetetlen, mély belátásokat közvetítő történetek bomlanak ki belőlük, amelyek hatására az olvasó maga is író szeretne lenni. A Salon irodáiban mindig kikészítünk magunknak egy csomag papír zsebkendőt, mielőtt elolvasnánk a legújabb válaszlevelet, és közben nem is tudjuk, hogy az együttérzés, a döbbenet, vagy a puszta szórakozás miatt csóváljuk a fejünket."
Sarah Hepola, Salon

"Cukor nem bánik kesztyűs kézzel az olvasóival - hisz bennük, és meghallgatja a történeteik mélyén rejlő történetet, amit valójában el akartak mondani. Hihetetlen empatikus, ugyanakkor sosem válik érzelgőssé, és mindenkinél hamarabb képes felismerni a kulcsfontosságú problémákat. Nem ígéri, hogy az olvasói jobban fogják érezni magukat a válaszaitól, arra viszont bárki mérget vehet, hogy teljes súlyukban képes megérteni az emberek kérdéseit és aggodalmait."
Sasha Frere-Jones, The New Yorker

"A Gyönyörű apróságok erőteljes és lélekkel teli könyv: garantálható, hogy rövid időn belül a műfaj klasszikusa lesz belőle, amit az olvasók a nehéz időkben mindenhova magukkal vihetnek a hátizsákjukban, hogy folyamatosan erőt merítsenek a belőle sugárzó bölcsességből."
Aimee Bender, A citromtorta különös szomorúsága szerzője

"Cukor a feje tetejére állítja az életvezetési tanácsadás műfaját."
Jessica Francis Kane, a The Report szerzője

"Cukor levelei a legcsodálatosabb szövegek, amelyeket idén módomban állt olvasni. Iskolában kellene tanítani és repülőgépről kellene leszórni őket, hogy minél több emberhez eljussanak."
Meakin Armstrong, Guernica

"Cukor a te lelkedet is meg fogja menteni. Kijelentem, hogy mától Cukor Egyházához tartozom."
Samantha Dunn, a Failing Paris szerzője

"Lebilincselő, eklektikus, ragyogó, profán... Cukor egy olyan műfajt teremt újra, amely Nathanael West 1933-as Miss Lonelyhearts című könyve óta nem igazán változott semmit. Mellébeszélést nem ismerő szeretettel közelít az emberekhez, és hol az idősebb, pártfogó nővérként, hol pedig ellentmondást nem tűrő nevelőnőként jár el. Cukor ragyogó ékkő a hamisságok tengerében."
Ruth Franklin, The New Republic

"Javier Marías legjobb regénye" - El País

"Sokkal inkább elfelejti az okozott kárt az, aki okozza, mint az, aki elszenvedi, az ember gyakran elfelejti azt, amit mond, tesz vagy leír, de csak ritkán azt, amit hall, olvas vagy elszenved."

Spanyolországot az 1990-es években a baszk szeparatisták terrorhulláma sújtja. Ekkor keresi meg egykori főnöke egy utolsó ajánlattal - az olvasók által Berta Isla férjeként megismert - Tomás Nevinsont, a brit titkosszolgálat nyugalmazott tagját, aki visszavonultan él családja közelében Madridban. Nevinsonnak egy kisvárosban kell kiderítenie, hogy három nő közül melyik az inkognitóban élő ETA-terrorista. A megbízatás körül minden homályos: nem tudni, hogy Nevinson pontosan kinek fog dolgozni, s miféle "igazságot" kell szolgáltatnia, ám így sem tud ellenállni a lehetőségnek, hogy ismét a körön belülre kerülhet, és elvállalja a feladat teljesítését. Miközben szeretőként, kollégaként vagy barátként egyre bizalmasabb kapcsolatba kerül a nőkkel, a rá nehezedő nyomás is fokozódik, hogy cselekedjen végre...
A 2022-ben elhunyt szerző páratlanul feszült és izgalmas utazásra hívja olvasóit utolsó regényében. A Tomás Nevinson egyszerre lebilincselő kémtörténet, erotikus kaland és elmélkedés a szétválaszthatatlanul egymásba fonódó jóról és rosszról, bűnről és erényről.

Iglódi Csaba a Dreher család négy generációjának sorsáról mesél kétszáz évet átölelő családregényében. És még mennyi mindenről szól ez a road movie, ami egy olyan korból indul, amikortól még éppen száz évet kellett várni az első filmszínház megnyitására, de szinte a jelenünkig nyújtózik... "Ami rajtam múlik, az rajtam nem múlhat." - Dreher Anton hitvallása állhatna akár a családi címeren is, annyira végigkíséri utódait. A fő szálat ugyan négy férfi sorsa szövi és köti a jelenig. A tehetség, a kitartás és a szerencse mágikus háromszögének a felejtés ellen íródott regénye ez, tradícióról és innovációról. Meg persze asszonyokról, egy férfiak uralta régi világban, akik nevét ugyan kisebb betűvel jegyzik fel az évkönyvek, de hatásuk maghatározóbb, mint a vérzivataros évszázadok összes kataklizmája. A családregény mesél arról is, hogy miként építette fel - egymás után uralkodva, de az elődök gazdag hagyatékára támaszkodva - különleges világát az Alapítót követő Sörkirály, az örökébe lépő Innovátor, és az önhibáján kívül vesztessé lett Egyesítő. Iglódi Csaba gondosan gyűjtötte és gyúrta regényébe az olyan, eddig talán kevésbé ismert tényeket, mint hogy a család nevéhez fűződik a bécsi láger sör kifejlesztése, az első közép-európai gőzgép üzembe helyezése, ugyanitt az automobilizmus felvirágoztatása, az angol mintán alapuló versenylótenyésztés meghonosítása otthon, majd a martonvásári Brunszvik-kastély felújítása, és természetesen a kőbányai Dreher Sörgyár alapítása már itthon. Főszereplőink főzdéből gyárat fejlesztettek, és a termelés mellett az alapanyaggal szolgáló mezőgazdaságban és a fogyasztókat maguk mellé állító kereskedelemben is terjeszkedni tudtak. Négy mai országban is jelen voltak, hiszen Bécs mellett Triesztben, a csehországi Michelobban és a Pest melletti Steinbruchban, azaz Kőbányán is megvetették a lábukat. A tények azonban csak a kiindulópontként szolgálnak a Dreher-szimfóniában. Az üzletet átszövi az élet, az írói fantázia további színeket és ízeket csempész az amúgy is kalandos sorsokba. Iglódi Csaba értő tolmácsolásában megelevenedik a napóleoni háborúk utáni Bécs belvárosa, inasként követve egyik hősünket elutazunk Európa fontos központjaiba, és eljutunk Angliába is, ahol az ipari kémkedéstől sem riadunk vissza. Utunk során feltűnnek a kor hírességei: zeneszerzők, színésznők, különféle hercegek és grófok, valamint úri- és névtelen lányok a félvilágból. Eldönthetetlen, hogy melyik valós alak közülük, s ki csupán az alkotó képzelet szüleménye. Bár történelmi utazáson veszünk részt, a családi kötelékek örömei és keresztjei, a gyász, a szerelem és a hűség ma is, mindannyiunknak a zsigereiben ismert érzelmek, ezért is tudunk a szereplők igazi útitársai lenni olvasóként.

"Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani"
G. B. Shaw.

Hidd el nekem, tényleg van élet a negyven után! Elmúltam hatvan, szóval csak tudom. Persze nem mondom, hogy az elmúlt két évtized sétagalopp lett volna. És a következők is bőven tartogathatnak nehézségeket, mégis azt mondom, a B oldal igenis lehet napos.

Hőhullámok, váratlanul felszaladó kilók, pánikroham a próbafülkében, helló helyett csókolom, egyre több fiatalabb és egyre kevesebb idősebb kolléganő a munkahelyen. Ugye ismerős?

Sok a kérdőjel, és a legtöbb épp önmagaddal kapcsolatos. Ez a könyv azért született, mert azt hiszem, tudom, mit érzel, tudom, min mész keresztül. És bár varázsló én sem vagyok, mégis szerettem volna melléd állni, és elmesélni, hogy mik az én személyes tapasztalataim a változókorról és a fiatalság talán mégsem annyira fájó elmúlásáról.

Segítségemre volt több nagyszerű szakember, akik fontos gondolatokat, tanácsokat fogalmaznak meg többek között a párkapcsolat, a karrier,
az egészségmegőrzés, szépség és öltözködés témájában.

Velük együtt szeretném megmutatni: igenis tudsz teljes és tartalmas életet élni ötven-, hatvan-, hetven-évesen is, sőt. Támogatlak benne, hogy találd meg a szépséget a mindennapokban és magadban is.

Gondolkodjunk közösen az életstratégiádon, hogy el tudd fogadni, mi több, hasznodra tudd fordítani az évek múlását. Mindehhez legyen a mottónk, amely sok mindenen átsegít: Önismeret és derű! Tarts velem a
napos B oldalra!

Szeretettel várlak,

Jakupcsek Gabriella

New York Times Bestseller
Az év könyve: WASHINGTON POST, TIME, GUARDIAN, BOOKLIST

"Briliáns." - Richard Osman
"A dzsesszkorszak Londonban, minden őrületével, pezsgésével és kétségbeesésével... Atkinson még a legsötétebb pillanatban is képes felmutatni az emberség jelzőfényét."
Gillian Flynn, a Holtodiglan című bestseller szerzője

1926. Az ország még mindig próbál magához térni a háború után, London szédítő éjszakai élet központjává válik. A Soho klubjaiban egymást érik a sztárocskák, külföldi előkelőségek és a gengszterek. A lányoknál egy tánc ára egy shilling.

Ebben a csillogó világban Nellie Coker a királynő, aki könyörtelen ambícióval igyekszik előmozdítani hat gyereke boldogulását. Sikerével óhatatlanul ellenségeket is szerez, fenyegetések sorával kell szembenéznie. A Soho a felszínen harsány vidámságot áraszt, a mélyben azonban sötét szándékok munkálnak. A város, ha az ember nem vigyáz, bárkit elveszejt.


"Ha Dickens megélhette volna a jazz korát, akár ő is írhatta volna A léhaság szentélyeit, ezt az 1926 Londonjába helyezett szerteágazó, sziporkázó regényt. Tartalmasan szórakoztató olvasmány a '20-as évek londoni pezsgéséről." - Washington Post

"Atkinson ezúttal az 1920-as évek Londonjáról mesél, mesterien ötvözve a csillogást a dekadenciával. Igazán élvezetes, magával ragadó olvasmány." - Time

"Atkinson hitelesen varázsolja elénk az I. világháború utáni Londont... Tapintható melegséggel mesél... Pezsgésből és melankóliából kever az olvasónak egy kiadós koktélt." - New York Times

"Végig tökéletes egyensúlyban van az élvezet és a szívfájdalom. És mint mindig, most sem hiányozhat Ms. Atkinson jellegzetes, szikár humora. A szerző igazi varázsló, a levegőbe emel, mégis fogva tartja az olvasót a mozaikszerű narratívával." - Wall Street Journal

"Ebben a pezsgő, szerteágazó pikareszkben - melyet át meg átszőnek egy viktoriánus folytatásos regény eltúlzott karakterei és valószínűtlen véletlenjei - a szerző egy volt harctéri ápolónőről mesél nekünk, aki egy eltűnt lányt keres az I. világháborút feledni vágyó Londonban." - New York Times

"Egyszerűen az egyik legjobb kortárs szerző az egész világon. A léhaság szentélyei Londonban játszódik a jazz korában, tele van sziporkázó bohémsággal és kétségbeesett vággyal egy új és jobb élet után. Atkinson bűvészi rafinériával már néhány bekezdéssel csavarni tud egyet az olvasó hangulatán, és bármilyen sötétek olykor a történetei, mindig felfénylik bennük az emberségesség." - Gillian Flynn

"Bámulatosan gazdag narratívájú mű. A léhaság szentélyei jazzkori Londonja csaknem olyan kegyetlen, mint Dickens viktoriánus metropolisza, és még inkább bővelkedik bűnökben és intrikákban. Ellenállhatatlanul élvezetes." - Slate

"Kate Atkinson legújabb regénye tele van intrikával... Atkinson csillogó falikárpitot sző az 1920-as évek Londonjáról." - Boston Globe

"Főhajtás Dickens és Forster manierista realizmusa előtt... Komédia, tragédia, zsáner, realizmus, posztmodernizmus: Atkinson áttörések sorozatát hajtja végre a könyv lapjain." - Oprah Daily

"Pazar... Kate Atkinson új regénye tovább erősíti a szerző hírnevét mesteri mesemondóként." - Economist

"Mint Atkinson összes többi regénye, ez is nehezen kategorizálható. Történelmi regény, de mintha kortárs bölcsesség áradna belőle. A "dickensi" jelző már elcsépelt, de Atkinsonnak valóban kimagasló tehetsége van ahhoz, hogy hatalmas, nyüzsgő világokat alkosson, tele színes figurákkal... Eddig is az egyik legjobb kortárs szerző volt, és egyre csak jobb és jobb lesz. - Kirkus

"Csillogó betekintés az I. világháború utáni London Soho negyedébe... Atkinson pengeéles prózája és burjánzó narratívája elegánsan tárja elénk Nellie csalárd, romlott, pusztulásra ítélt világát. Kifinomult macska-egér mesévé görbíti a történelmi kereteket, ahogy az egyes szereplők mind Nellie farvizén próbálnak meg előbbre jutni. Atkinson a csúcson." - Publishers Weekly

"Az 1920-as évek Londonjának figyelemreméltó újrateremtése... Atkinson érezhetően kedveli a karaktereit, így a legmellékesebbnek is van mélysége, és ugyanez az aprólékosság figyelhető meg a jazzkori London magaslatainak és mélységeinek ábrázolásánál. Újabb diadal az egyik legremekebb szépírónktól." - Booklist

"Mindig öröm kézbe venni egy Kate Atkinson regényt - minden részletnek jelentősége van, és a végén minden meglepetés értelmet nyer... Atkinson figurái meg a döntéseik, a kíváncsiságaik és az álságosságaik viszik előre a történetet, és minden percért megéri." - BookPage

"Kimagasló... Atkinson utánozhatatlan." - Vogue

"Válogatott karakterek, elegánsan szövevényes történetvezetés - klasszikus Atkinson mű." - Guardian

"Kate Atkinson páratlanul tehetséges szépíró... Szellemes, ördögien kimunkált regény. Az ember nem is olvassa, hanem megadja magát neki, és ugyanazt a gyönyörűséget éli át közben, mint a szerző, amikor figyelemreméltó szereplőgárdáját megteremtette. Lélekemelő utazás." - Financial Times

"Bűn, románc és szatíra mámorító elegye az 1920-as évek londoni éjszakai életének mocskos csillogásától keretezve. Atkinson a legjobb formáját hozza." - Observer

"Már az elején megragadja az olvasót. Olyan plasztikusan festi le a főváros csillogó éjszakai életét, és a még annál is romlottabb alvilágot, hogy az ember szinte érzi az állott cigarettabűzt, és az alkohol ízét... Nellie és a család története, meg a velük érintkező figuráké egy örvendetes végkifejlet felé halad, ahogy összegabalyodnak az életfonalak." - Independent

"Dickensi, igen, de jellegzetesen atkinsoni, játékos bölcsesség szövi át." - Mail On Sunday

"Életteli és hangulatos... Rendkívüli olvasmány." - Daily Mail

"Szellemes és szívbe markoló, igazi írói diadal." - Good Housekeeping

"Csábítás, árulás, és többdimenziós karakterek tartják lázban az olvasót a legutolsó oldalig." - Sunday Telegraph

"Atkinson varázslatos érzékkel kelti életre a múltat. Karizmatikus figuráival, szellemes dialógusaival és a lenyűgöző történetszövéssel egy olyan város gondtalan atmoszféráját festi meg, amely még mindig nem heverte ki az első világháború borzalmait. Magával ragadó olvasmány." - Daily Express

"A jazzkori London káprázatos ábrázolása." - Woman's Weekly

"Reggelig tartó bulik, korrupt rendőrök, émelyítő koktélok, parádés kocsik, pletykalapírók, játékbarlangok, és ruhaköltemények... A csavaros végkifejlet felé robogó történetével Ms. Atkinson ismételten bebizonyítja, hogy páratlan mesélő." - Economist

"Atkinson hozzáértéssel, emlékezetes karaktereken keresztül ragadja meg e szédült kor ragyogását és dekadenciáját. Varázslatosan eleven, sokszor különös, és mindig igen vicces művének szentesítenie kell a szerző hírnevét mint egyik legkiválóbb szépírónkét." - Sunday Express

"Azonnal vegyék meg ezt a könyvet." - Tablet

Szerhij Zsadan költő, író és rocksztár - Ukrajna talán legnépszerűbb krónikása, aki az ország függetlenségével lett nagykorú. Kezdetben szatirikus, polgárpukkasztó hangja az oligarchiába fulladt rendszerváltás és két forradalom tapasztalatától vált élesebbé és komorabbá. Mert hogyan szólalhat meg a költő, ha rázárul a történelem? Jut-e neki tiszta lap? Milyen a diktatúrában kivégzett íróktól örökölt nyelv? És marad-e miről beszélnie, ha egy nevén nem nevezett háború nyolc éve után végül lerohanják a hazáját?
Zsadan néha gúnyos, sokszor szenvedélyes, de mindig emberséges: az érdekli, ahol a személyes összeér a közössel. Dokkmunkások, tetoválók, maffiózók, virágárusok világa ez, olyan embereké, akik beszéd helyett csak legyintenek, és mennek a dolgukra. Van valami dacos súly, valami konok kitartás ebben a lírában. Odakacsint a tanulságoknak, de elneveti magát, mielőtt befejezné a mondatot. Csöndje sem annyira hallgatás, inkább a megfelelő szavak keresése.
Szerhij Zsadan verseit Vonnák Diána válogatásában és fordításában adjuk közre.

"Lassacskán megérkezik a tél levegője,
hosszasan sötétbe burkolóznak a völgyekben a szárak.
Fürödj a győzködésemben, sütkérezz benne, vele takarózz.
Este van. Ideje megvédeni magunkat. Ideje nem félnünk."

Két év és három hónap telt el azóta, hogy Ophélie akarata ellenére visszatért Animára. Kényszerű magányában gondolkodni volt ideje elég, és elmondhatatlanul szeretne végre utánajárni mindannak, amit Faruk Könyvéből kiolvasott és Istentől megtudott. Némi segítséggel eljut Bábelre, és hamis személyazonosság alatt igyekszik megtalálni a helyét az ottani társadalomban.

A beilleszkedés egyfelől nem túlságosan nehéz, ugyanis a szilánkcsoport lakossága származását tekintve igen vegyes, a legmodernebb technikai vívmányokkal azonban olykor meggyűlik az Animista baja. A nyomozását leginkább az segíti, hogy felveteti magát a helyi virtuózneveldébe, ahol persze újabb ellenfelei és irigyei is akadnak. De vajon az olvasótehetsége elég lesz-e ahhoz, hogy mélyebbre ásson, és közelebb kerüljön az igazsághoz? És hogy Thorn nyomára bukkanjon a bábeli zűrzavarban?

Emlékszel, hol voltál, amikor megtudtad?
Az elmúlt évek egyik legérdekesebb izlandi regénye izgalmas, valószerű és borzongató történet az elképzelt jövőnkről.
Az általunk ismert világ megszűnik létezni. Izland, az egyik legszervezettebb ország egyik napról a másikra elveszíti a kapcsolatot a külvilággal, és káosz lesz úrrá benne. Senki nem tudja, mi okozza a fennakadást, az állam, a jog és a társadalom építményei pedig repedezni kezdenek.

A sziget a thriller, a politikai fikció és a disztópia remek kombinációja, ugyanakkor pontos kórkép is a modern világról. A szerző művével megdöbbentette Izlandot, és élénk vitát váltott ki az állam és a társadalom alapjainak fenntarthatóságáról.

Sigrídur Hagalín Björnsdóttir újságíró, az Izlandi Televízió munkatársa. E könyvét az Izlandi Női Irodalmi Díjra is jelölték.

Két jóbarát, tíz nyári utazás, és egy utolsó esély a szerelemre

Poppy és Alex. Két ember, akiben semmi közös nincs. Poppy vagány, belevaló csaj, Alex keki nadrágban jár. Poppy nyughatatlan világvándor, Alex jobban szeret otthon üldögélni egy könyvvel. Valamiért mégis jó, sőt, legjobb barátok lettek, mióta az első év végén Alex vitte haza az egyetemről Poppyt. A végzetes autóút óta sok minden történt, és messzire sodródtak egymástól (Poppy New Yorkban él, Alex pedig közös ohiói szülővárosukban), mégis minden nyáron együtt töltöttek egy csoda szép hetet.
Egészen tavalyelőttig, amikor is minden összeomlott, és azóta nem beszéltek egymással.
Poppynak megvan mindene, amire vágyott, mégis úgy érzi, hogy beleragadt a megszokott kerékvágásba. És amikor megkérdezik tőle, mikor volt utoljára igazán boldog, egyből tudja a választ: azon a bizonyos, balul végződött nyaraláson. Elhatározza, hogy ráveszi a legjobb barátját egy utolsó közös vakációra, ahol tiszta vizet önthetnek a pohárba, és rendbe jöhet minden. És Alex, valami csoda folytán, igent mond.
Poppynak tehát egy hete van arra, hogy helyrehozza, amit elrontott. Ehhez azonban szembe kell néznie egy nagy igazsággal, amely szép csöndben mindig is ott állt a zökkenőmentesnek tűnő baráti kapcsolatuk útjában...
A Nyáron a párom egy könnyed és szórakoztató szerelmes regény, amelyet különösen ajánlunk a Harry és Sally és az Egy nap rajongóinak.

Végre egy olyan kötet, amiben rendes versek vannak. Végre! Végre olyan versek, amiket meg lehet érteni. Végre! Végre olyan könyv, amiben benne van a mindenség, én és te. Végre! Végre olyan versek, mint régen, amiket mégsem írhattak volna meg régen. Végre olyan végre, ami tényleg végre. Végre!

1980, Barcelona. Óscar Drai, egy óvárosi bentlakásos intézet lakója szívesen barangol az iskola környékén omladozó régi paloták közt. Egy alkalommal be is merészkedik az egyik elhagyatottnak látszó épületbe, ahol a látszat ellenére laknak: egy festőművész és kamasz lánya, az írói ambíciókat dédelgető bátor, szépséges Marina. A két fiatal közt szerelmes barátság szövődik, és a lány egyszer elviszi Óscart a titokzatos árnyakkal teli régi temetőbe. Az egyik sírhoz rendszeresen kijár egy lefátyolozott személy, akiről nem lehet tudni, nő-e, férfi-e vagy inkább kísértet. Letesz egy szál virágot, aztán ellebeg... A síron nincs név, csak egy szétterjesztett szárnyú fekete pillangó vésete. Óscar és Marina a jelenést követve további fekete pillangók nyomára jut, és vérfagyasztó kalandokba keveredik.
Ruiz Zafón fantáziájának ezúttal semmi sem szab határt (legkevésbé a valóság). Szívfájdító és félelmetes mesét írt, amelyről a bevezetőben bevallja, hogy a legnehezebben kategorizálható és egyben a legszemélyesebb regénye.

"Feledhetetlen könyv a kamaszkorról, a dühről, az álmok kergetéséről." - Marie Claire

A harcias és őszinte Antonia arra tanítja a lányát, hogy ne várjon semmi jót az emberektől. Gaia pedig megtanulja: nem panaszkodni, inkább elmerülni a közeli Braccianói-tóban, olvasni, tanulni, mobiltelefont cipősdobozba rejteni, a boldogtalanságot pedig oda, ahol senki sem látja. De aztán amikor először találja magát szemben a hétköznapi alattomossággal, a kislány kiszámíthatatlan, pusztító erőt fedez fel magában.
A narrátor áradó kamaszhangon mesél erről a drámai, mégis álomszerű ifjúkorról. Barátai, szerelmei, dacos tekintete úgy őrződnek meg szívünkben, mint a tó fenekén a titokzatos betlehem.


Éveken át falaztam, miközben nyáron egy bárban valaki kilopta a játékautomatából a pénzt, húztam meg kulccsal valamelyik kocsi oldalát, írtam fel festékszóróval valamelyik tanár nevét, és mellé, hogy HÓHÉR, csak azért, mert nem adott ötöst a fizikadolgozatomra, hanem csak hármast, rohantam neki a fejemen motorossisakkal valamelyik kreténnek, aki azt akarta, hogy sört igyak vele, vertem be az orrát, hogy folyt belőle a vér.
Éveken át öltöztem, vetkőztem, undorodtam a saját bőrömtől, gondoztam odaadóan a hajamat, vigyáztam a csípőcsontomra, tettem gúny tárgyává a fülemet, a túl hosszú lábamat, húzgáltam a mellbimbómat, hátha akkor kinő a mellem, büntettem magam, ha túl sokat ettem, szégyelltem, ha semmit sem ettem, hagytam ki a reggelit, mostam ki meleg zuhannyal alaposan a fülemet, lakkoztam a körmöm, használtam el a szempillafestéket, ejtettem bele az alapozót a mosdókagylóba, pucoltam le az egészet vécépapírral, ellenőrizgettem, hogy egyetlen szeplőm se látszódjon, égettem le magam az első napsütésben.



"Ez a páratlanul elegáns és érett próza pillanatok alatt beszippant, magával sodor, és töprengésre késztet a komplexitásával, amely az emberi élet komplexitásához fogható." - La Stampa, Nadia Terranova