Az Aranylétrás Könyvek-sorozatba olyan klasszikusokat válogatunk, amelyek megérdemlik a méltó külsőt, és azt, hogy ebben az exkluzív kivitelben minél több emberhez eljussanak. Virginia Woolf meghatározó regénye, a Mrs. Dalloway is ilyen olvasmány, noha közel 100 év távlatából a szélesebb olvasóközönség talán nehezebben boldogul vele. A NIOK-csoportban is sokan adnak hangot a tanácstalanságuknak, most az ő kedvüket is meghozzuk az olvasáshoz!
Hosszúak a mondatok, nehéz követni, alig történik valami, túl sok az eltérő nézőpont – általában ezeket a nehézségeket említik a NIOK-tagok a Mrs. Dalloway olvasása kapcsán. Tény, hogy Virginia Woolf regénye nem egy pörgős thriller vagy egy fordulatos krimi, azonban ha megváltoztatjuk az elvárásainkat, és más hozzáállással közelítünk a szöveghez, különleges olvasói élményben lehet részünk.
Ismerd meg a hátterét!
Klasszikusoknál különösen fontos – és az olvasás során is hasznos –, ha az ember ismeri az adott mű hátterét. Például ha tudod, hogy a mű eredetileg Az órák címet viselte volna, máris nagyobb kíváncsisággal fürkészheted a kötet szerkezetét, amely ugyanis nem fejezetekre bomlik, hanem tizenkét egységre, amelyek mindegyike a nap egy-egy óráját szimbolizálja. Nem véletlenül jut fontos szerep a kötetben London egyik jelképének, a Big Bennek sem.
Az események látszólagos hiánya pedig a mű tudatfolyam-jellegéből fakad, amellyel Woolf úttörőnek számított a maga korszakában, hiszen eltért a klasszikus regények addig megszokott eszköztárától . Adj időt magadnak arra, hogy ráhangolódj az egyes szereplők gondolataira! Figyeld meg, mennyire másként látják ugyanazt a valóságot az egyes emberek! Nincs ez másként manapság sem, és nem mellesleg éppen ez a jelenség az, amit az irodalom és az olvasás empátiafejlesztő képességének is szoktunk nevezni. És ha ehhez hozzátesszük, hogy Woolf saját bevallása szerint a modern regények középpontjában a pszichológia „sötét részein” rejlő valami áll, még izgalmasabb elmerülni a szereplők gondolataiban.
Keress érdekességeket a történetről vagy a szerzőről!
Nem csoda, hogy távolinak érzed magadtól a történetet vagy akár a szerzőt, 100 év távlatából sokszor nehéz kapcsolódási pontokat találni. Mégis milyen izgalmas, hogy a címszereplőt a szerző saját gyerekkori barátnőjéről, Kitty Maxseről mintázta, aki éppen abban az évben, 1922-ben halt meg, amikor Woolf írni kezdte a regényt. Nem is beszélve arról, hogy Kitty egy különös balesetben vesztette életét (átzuhant egy lépcsőkorláton), amellyel kapcsolatban Woolfnak voltak kétségei.
A mintául szolgáló asszony halála miatt a szerző terve az volt, hogy Clarissa is meghal a 12 óra leteltével – máris eggyel több ok arra, hogy elolvasd a regényt, hogy kiderüljön, így történik-e. A Mrs. Dalloway más szereplői is kötődnek a szerző valós életéhez. A poszttraumás stressz-szindrómában szenvedő veteránhoz, Septimushoz hasonlóan például Woolf is mentális betegségekkel küzdött egész életében. A regénybeli férfi sorsa ráadásul azt is példázza, milyen előítéletek alapján kezelték vagy éppen nem kezelték a hasonló betegeket annak idején. Ugyancsak izgalmas részlet, hogy Woolf a saját hallucinációit is beleírta a történetbe: Septimus, ahogy a szerző is, azt képzeli, hogy a madarak görögül énekelnek.
Kövesd a fordítót!
A szöveget Tandori Dezső klasszikus fordításában adtuk közre, nem véletlenül. A közelmúlt magyar irodalmának egyik meghatározó alakja Virginia Woolf hét regényét fordította magyarra, és ez a munka olyan nagy hatással volt rá, hogy külön könyvet is szentelt neki Kilobbant sejtcsomók címmel.
Ahogy írja, a fordítói tevékenysége során nem voltak stiláris nehézségei vagy küzdelmei, sokkal jellemzőbb volt a folyamatos rácsodálkozása a szövegekre. Hátha neked is segítenek Tandori gondolatai, aki a Woolf-regények fordítása közben eljátszott a gondolattal, hogy ő mit tenne egy bizonyos helyzetben, olykor meglepődött egy-egy szereplőn („hát ez a figura meg?”), sőt, együtt élte velük a történetet, mint a bábszínházban a gyerekek („vigyázz, jön a gonosz!”, „ne higgy neki!”). A Mrs. Dalloway fordításával 1970 körül bízta meg az Európa Kiadó, és már ez a szöveg is döbbenetes hatással volt rá. Próbáld meg elképzelni, hogy még 50 évvel ezelőtt is milyen modernnek is felkavarónak hatott Woolf prózája!
Beszélgess másokkal, akik már olvasták, vagy éppen olvassák!
Az aktív NIOK-tagoknak ezt, persze, nem kell magyarázni: sokat segíthet ki- és átbeszélni, mi jelent nehézséget az olvasás során, vagy éppen ki hogyan állt neki a szövegnek, milyen tanácsa van az olvasást illetően. November 27-én, vasárnap, 20.30-tól a kibeszélőben lesz alkalom Ági tanácsait és véleményét is meghallgatni, de addig is érdemes átfutni néhány tippet, hátha megkönnyíti az olvasást.
Van, aki úgy képzeli, mintha a szereplők közvetlenül neki mesélnék el, mi történt velük, a részletgazdag, tablószerű megjelenítést pedig egy Bosch-képhez hasonlítja. Más a lelassulást javasolja – bizony, a Mrs. Dalloway nem feltétlenül az a villamoson előkapós olvasmány! Sokan írják, hogy a nyugodt, már-már ingermentes környezet elősegítheti a könnyebb ráhangolódást a szereplők gondolataira. Az is hasznos lehet, ha az ember nem regényként vagy történetként tekint a szövegre, hanem a gondolatok örvényeként. Amibe pedig ha belekeveredik az ember, és átadja magát neki, bizony, könnyű elveszni...
