Amikor kitaláltuk az Aranylétrás Könyvek koncepcióját, két fő cél lebegett a szemünk előtt: hozzájuk méltó, kifinomult és egyedi kiadásban megjelentetni hazai és külföldi klasszikus szerzők munkáit, lehetőség szerint pedig ráirányítani a figyelmet a kevésbé ismert írásaikra is. Az áprilisban megjelenő, új Aranylétrás Könyv – egyben a NIOK áprilisi közös könyve – tökéletesen megfelel mindkét elképzelésünknek. Rejtő Jenő, akit a ponyvairodalom koronázatlan királyának tartanak, és a Rejtő-regények, amelyek sorsa és kiadása igencsak hányatott, igazán megérdemelték már ezt a csodás, Aranylétrás-külsőt!
Tudatosan vagy tudattalanul, de talán nem is telik el nap úgy Magyarországon, hogy valaki ne idézne egy-egy frappáns mondatot Rejtőtől. Már ez is mutatja azt a kulturális beágyazottságot, amely megkerülhetetlen, amikor a kalandos sorsú szerző magyar irodalomban betöltött szerepéről esik szó. Annál is inkább így van ez, ha megvizsgáljuk Rejtő olvasói és irodalomtörténeti fogadtatását. Noha a Rákosi-, majd a Kádár-korszakban is tiltottnak számítottak a művei – így a hivatalos irodalomtörténet nem is foglalkozott velük –, az olvasók szűnni nem akaró, olykor rajongásba forduló szeretete elképesztően népszerű íróvá tette.
Nem csoda hát – és a rendszer kettős arcára is rámutat –, hogy a hatvanas évektől kezdve közel 25 éven át százezres példányszámban jelentették meg P. Howard (Rejtő egyik álneve) regényeit, meglehetősen igénytelen kivitelben. A (ma már szinte elképzelhetetlenül) nagy példányszám a szövegek minőségére is hatással volt, számos szövegromlást okozva. Nem is beszélve a „hivatalos” beavatkozásokról: a szövegeket ugyanis előszeretettel vették kezelésbe a szocialista könyvkiadás névtelen és olykor túlbuzgó cenzorai. Az internet megjelenése sok esetben pedig még inkább nehezítette a dolgot, hiszen számos esetben ezek a „felülről ellenőrzött” szövegek kerültek fel a világhálóra az első kiadások helyett.
Mindezt érdemes tudnunk, amikor kezünkbe vesszük a Rejtő Jenő két regényét, a Vesztegzár a Grand Hotelbent, illetve a Tigrisvért tartalmazó, új Libertine-kiadványt. Elképzelve a sokszor kaotikus, már-már rémálomszerű borítóval rendelkező, olcsó papírra nyomtatott és hamar viharvertté váló Rejtő-kiadásokat, örömmel nyugtázhatjuk a könyvek szerelmeseként, hogy a szövegek végre méltó köntöst kaptak. És szándékunk szerint méltó szöveggondozást is, hiszen, éppen a fent említett okokból, a könyv szerkesztése során az 1941-es, illetve 1942-es első, a Nova Kiadó által közreadott szövegekkel dolgozott a szerkesztő (e sorok írója), szoros együttműködésben a Petőfi Irodalmi Múzeum Rejtő-kutatójával, Thuróczy Gergellyel – akinek tanácsait és segítségét ezúton is köszönöm. A rendszerváltás után Rejtő lassan az irodalomtörténetben is elfoglalta méltó helyét – a 2000-es években már érettségi tétel is volt –, ehhez a folyamathoz csatlakozik hát a Libertine is az új kiadással.
Miért a Vesztegzár? A Vesztegzár a Grand Hotelben az első címek egyike, ami eszünkbe jut, amikor Rejtőről esik szó. A rejtői írásmód esszenciája, egy „dramaturgiai bravúr”, ahogy Thuróczy Gergely hivatkozik rá. Szinte végig azonos helyszínen, egy hotel különféle tereiben játszódik az izgalmakat és számos bonyodalmat sem nélkülöző történet, amelyben a reflektorfény hol egy rejtélyes járványra, hol egy gyilkosságra, hol egy ellopott füzetre és egy ezzel összefüggő ipari kémkedésre vetül. Nem sokkal a mindannyiunk közös élményévé váló karanténidőszak után, 2023-ban olvasni a Vesztegzárt különösen érdekes élmény.
Az első regény tehát, mondhatni, adta magát – emellé azonban olyan Rejtő-alkotást szerettünk volna választani, amely a nagyközönség számára kevésbé ismert, ritkábban olvasott. Ez némi kutatást igényelt, míg végül egy olyan regényre esett a választásunk, amely nemcsak magán hordja a jellegzetes rejtői stílusjegyeket – az abszurd szituációkat és a helyzetkomikumot—, hanem a mai olvasónak is elgondolkodtató jelentésréteggel szolgál. A Tigrisvér egy vadnyugati miliőben játszódó történet, középpontjában egy egykori veszélyes bűnöző, a Tigris fiával. Egy fiúval, aki gyáva volt – ám amint elmondják neki, hogy kitől származik, meglepő tettekre ragadtatja magát. Legalábbis látszólag. Hogyan lehetünk önazonosak, és vajon mennyiben befolyásolja ezt a folyamatot mindaz, amit a környezetünktől hallunk saját magunkról? Ezeket a gondolkodni való kérdéseket kínálja a humort sem nélkülöző történet.
A Vesztegzár trópusi és a Tigrisvér western világát zseniálisan ötvözi és idézi meg egyszerre a borító, amelyet ezúttal is Szép-Bíró Erikának köszönhetünk.
És hogy mi teszi még inkább különlegessé az Aranylétrás Könyvek legújabb darabját? Egyrészt a hozzá járó, exkluzív, csak a Libertine-vásárlóknak és NIOK-tagoknak íródott levél Rudolf Pétertől, aki nemcsak a hangját adta a Rejtő-regények hangoskönyvváltozataihoz, hanem különösen erős, gyerekkora tartó kapcsolat is fűzi a szerzőhöz. Erről is vall levelében, amelyből az is kiderül, miért érdemes, miért kell Rejtőt olvasnunk Európának ezen a vidékén, ahol élnünk adatott. Másrészt, ahogy azt már megszokhattátok, az első 1000 példány sorszámozott változatban lehet a tiétek, a készlet erejéig. A sorszámozott példányok mind a budapesti, mind a szegedi könyvesboltban megvásárolhatók, valamint természetesen a webshopon is megrendelhetők. Webshopos rendelés esetén – a könyvek feltorlódását elkerülendő – a bolti átvétel nem, csak a házhoz szállítás opció lehetséges.
Olvassuk és fedezzük fel újra, közösen a ponyvairodalom klasszikussá nemesedett szerzőjét, Rejtő Jenőt az Aranylétrás Könyvek-sorozatban!
