Most, most, most kell elolvasni! Tabutémát dolgoz fel egy fiatal norvég szerző magyar debütálása

Amikor az ember egy új nyelv megtanulásába kezd, szépen lassan tárul fel előtte egy másik kultúra, egy másik gondolkodásmód és világkép. Persze az is lehet, hogy már korábban megismert valamennyit mindebből, és ezért vág bele a nyelvtanulásba. Velem az utóbbi történt: minél többet olvastam Norvégiáról, minél több norvég szerző könyve került a kezembe, minél többet tudtam meg arról, hogy élnek és gondolkodnak a norvég emberek, annál inkább éreztem, hogy meg kell tanulnom norvégul. Linn Strømsborg regényét pedig, még mielőtt a fordítást szerkesztettem volna, eredeti nyelven olvastam először – és közben arra gondoltam, az ilyen szövegek miatt is szerettem bele a norvég nyelvbe és irodalomba.
A Soha, soha, soha című regényt, amely a szerzőjének már az ötödik kötete, és a hazájában 2019-ben jelent meg, az észak-európai irodalom egyik legjelentősebb és legelismertebb hazai fordítója, Patat Bence ajánlotta a figyelmünkbe. Minthogy a szöveg angolul még nem jelent meg, jól jött, hogy norvégul nézhettem utána az olvasói véleményeknek – és nagyon felvillanyozott, amit találtam.
Friss hang, életszerű párbeszédek, filmszerűen pörgő események, remekül összerakott történet, fontos önreflexiók, hosszan velünk maradó olvasmányélmény – írták a könyvről blogokon és a kommentekben. Emellett többen kiemelték azt is, milyen megkönnyebbülés volt a saját dilemmáikat vagy akár a saját döntésük igazolását is viszontlátni ebben az ízig-vérig mai történetben. Amikor először elolvastam a szöveget, ugyanezeket gondoltam és éreztem.
Linn Strømsborg a kortárs norvég irodalom fiatal, egyedi hangja, hazájában 2009 óta publikál. Magyarul elsőként a Soha, soha, soha című regénye jelenik meg, amely a minimalista skandináv próza legjobb hagyományait használva dolgoz fel egy olyan témát, amely nemcsak Norvégiában számít tabutémának, hanem szerte Európában is. A regény középpontjában lévő női elbeszélő ugyanis úgy dönt, hogy nem akar gyereket, másfajta életet képzelt el magának, és ehhez a döntéséhez, alakuljon bárhogyan az élet körülötte, ragaszkodik.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Egy interjúban a szerző elmesélte, milyen felkavaró élmény volt számára, hogy amikor utánanézett ennek a témának, szinte alig talált olyan ismert embereket, akik úgy döntöttek, hogy nem lesz gyerekük, és fel is tárták a döntésük okait. Pedig a gyerekvállalás igen összetett kérdés, amelynek nemcsak pró, hanem kontra oldala is van – Strømsborg pedig a könyvében arra törekszik, hogy mindkét aspektust megmutassa.
A Soha, soha, soha elbeszélője határozott, önazonos és erős nő benyomását kelti, aki szisztematikusan végiggondolja, mivel jár, ha az embernek gyereke születik. A saját döntésétől nem tántorítják el az életében történtek – a szakítás a párjával, aki gyereket szeretne, az átalakuló kapcsolata a legjobb barátnőjével, aki éppen kismama, a beszélgetések az édesanyjával, aki már nagyon szeretne nagymama lenni –, ám miközben vissza-visszatér a saját álláspontja igazolásához, megmutatja azt is, amiért érdemes, amiért jó, amiért semmivel össze nem hasonlítható élmény gyereket nevelni.
Látjuk az énidőre vágyó anyukát, aki egy barátnői kávézáson is csak a gyerekeiről képes beszélni, a megrögzött szinglinek tűnő, volt kolléganőt, akinek már férje és kisfia van, az anyaságot a kelleténél talán komolyabban vevő kismamát, aki szíve szerint el sem mozdulna a gyereke mellől és az apukát, aki nem tudja, ebben az új felállásban hol van az ő helye. És a dolog érzelmi oldaláról még nem is beszéltünk.
Hideg, önző, számító nőszemély – gondolhatnánk a főhősről, aki a hosszú, olvasással, filmezéssel töltött, nyugodt órákat, a függetlenséget, a senkinek alá nem rendeltséget választja a család helyett. A szöveget figyelmesen olvasva azonban feltárulnak a döntés mögött meghúzódó félelmek, a túlzott kötődés kiváltotta aggodalom, emellett azt is láthatjuk, hogy az elbeszélő igenis tud gondoskodni másokról, ha az élet úgy kívánja. Bár folyamatos önvizsgálatot tart, el-elgondolkozik a hozzáállásán a körülötte lévőket látva, egyvalamit nem tesz: nem cselekszik úgy, ahogy azt a társadalom elvárná tőle, és ebben rejlik az ereje. Vállalja a döntését és annak következményeit.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Soha, soha, soha a gyerekvállalásról szól. Arról, hogy miért legyen, vagy miért ne legyen gyerekünk. És ez a kérdés talán sosem volt időszerűbb, mint a jelenlegi történeti, környezeti és szociokulturális viszonyok között. A dilemma persze nemcsak Norvégiában aktuális különösen, de hogy a 2010-es évek végére a skandináv országban igencsak népszerű témává vált, az jól jelzi, hogy Linn Strømsborg ötödik regénye ugyanabban az évben, 2019-ben jelent meg, mint Marie Aubert hazánkban is ismert és kedvelt regénye, a gyerekvállalás kérdését ugyancsak érintő Felnőtt emberek.
Amikor Linnt arról kérdeztem, milyen visszajelzéseket kapott az olvasóitól, egyet emelt ki közülük. Egy édesanyáét, aki azt írta neki, hogy még sosem olvasta ilyen jól összefoglalva mindazokat az okokat, amelyek miatt úgy döntött, gyereket szeretne. A Soha, soha, soha célja éppen ez: rámutatni a miértekre, és elgondolkodtatni rajtuk, hogy mindenki önazonos döntést hozhasson ebben a fundamentális kérdésben. És van itt még valami, amit Linn – illetve a regény elbeszélője is – fontosnak tart: hogy szabad meggondolni magunkat.
A Soha, soha, soha megjelenésével tehát egy újabb norvég szerző kap magyar hangot, méghozzá a legkiválóbbat, köszönhetően Patat Bence értő és érzékeny fordításának. A NIOK októberi közös könyvéhez a fordító egy levelet is mellékelt, amelyben arra is kitér, mennyire megszokott a számára fordítóként különféle nemű, korú és élethelyzetű emberek bőrébe bújni.
Linn Strømsborg kötete a német, a cseh és a szerb kiadás után tehát először a Libertine-nél olvasható magyarul – nem véletlen, hogy a szöveg iránti érdeklődés Európa-szerte egyre nő, hiszen a kötetben felmerülő kérdések izgalmas beszélgetések, viták és eszmecserék témái lehetnek.
Akár a gyerekvállalással kapcsolatos nézeteidet formálnád, akár a kortárs norvég irodalomhoz kerülnél közelebb, a Soha, soha, soha elolvasására a legjobb időpont most, most, most van.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az októberi témánk tehát valami norvég. A hűvös idő közeledtével és szétnézve a Libertine ajánlatai között, könnyű lesz választani, legyen szó akár egy izgalmas skandináv krimiről vagy akár Fredrik Backman egyik regényéről.
Kíváncsian várjuk a véleményeket a könyvről! A Szabados Ágival közös kibeszélő kivételesen NEM a hónap utolsó vasárnapján, hanem október 31-én, kedden, 20.30-tól lesz a NIOK Facebook-csoportban!
Soha, soha, soha
Nem túlzás, hogy hónapok óta várom, hogy bejelentsem az októberi közös könyvünket, amely nemcsak azért különleges, mert az éppen zajló könyvfesztivál utolsó napján jelentjük be, tehát a Libertine Könyvesboltok mellett a Millenáris B66-os standján is megvásárolható, hanem azért is, mert ismét egy saját kiadványt választottam közös olvasásra. Linn Strømsborg regényét, amellyel a fiatal, kortárs norvég szerző egyúttal debütál is a magyar olvasóközönség előtt, hiszen ez az első munkája, amely megjelenik magyarul, Patat Bence fordításában.
Folyamatosan keresem a nemzetközi könyves palettán azokat friss női hangokat, amelyeket szeretnék itthon is ismertté tenni, ezért nagyon örültem, amikor az észak-európai irodalom egyik legismertebb és legelismertebb fordítja, Patat Bence megkeresett néhány ötlettel, ajánlattal, olyan skandináv regényekkel, amelyekről azt gondolta, illenének a Libertine-hez.
Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kiadó főszerkesztője, Németh Luca beszél norvégul, így az ő utánajárása után nem volt nehéz kiválasztani azt a szöveget, amellyel dolgozni szerettünk volna a továbbiakban. Luca nyelvtudása pedig a Bencével közös munka során is hasznosnak bizonyult.
A Soha, soha, soha című kötet szerzőjének Norvégiában 2009-ben jelent meg az első regénye, néhány hónappal ezelőtt pedig hazájában már a hatodik kötetével jelentkezett. A nálunk most megjelenő könyve keltette a legnagyobb nemzetközi visszhangot eddig, a szöveg már németül, szerbül és csehül is megjelent, az érdeklődés iránta pedig egyre nő. Nem véletlenül, hiszen egy érzékeny, sok szempontból tabunak számító, mégis égetően aktuális témával foglalkozik, amely így vagy úgy, de mindannyiunkat érint: a gyerekvállalás kérdésével, azon belül is a tudatos gyerektelenséggel.
A Soha, soha, soha fiatal elbeszélője ugyanis eldöntötte, hogy nem szeretne gyereket – akkor sem, ha ez párkapcsolati gondokat jelent, akkor sem, ha az édesanyja már nagyon várná az unokát, akkor sem, ha a legjobb barátnője éppen kismama, ennek az állapotnak az összes szépségével és nehézségével. Linn Strømsborg szövege éppen ettől különleges és – nehéz témája ellenére – igazán szerethető olvasmány, bárhogyan is viszonyuljunk a benne felvetett kérdéshez. Megmutatja ugyanis a gyerekvállalás napos és árnyékos oldalát.
Miközben a főszereplő fiatal nő a döntését tekintve eltökélt, mindenféle elfogultság nélkül látjuk az ő szemén keresztül a gyerekvállalás kapcsán felmerülő kérdéseket. Az anyát, aki halálra aggódja magát, a fáradt anyukát, aki mindent megadna egy kis nyugiért, de nyugodt perceiben is a gyereke képét mutogatja vagy a barátnőt, aki évekkel ezelőtt kijelentette, hogy szingliként fog meghalni, most mégis családja van. Mind érthető, elfogadható, választható életutak – éppen úgy, mint a főhős döntése.
A Soha, soha, soha a skandináv irodalomban megszokott egyszerű, lényegre törő mondatokkal, mindannyiunk számára ismerős élethelyzetekkel, életszerű párbeszédekkel mutat be egy fontos témát, ennek köszönhetően pedig, remélem, számos beszélgetés és akár vita elindítója is lehet – ahogy azt Patat Bence is írja a könyvhöz ajándékba járó fordítói levelében.
Leltár
naiv. szuper.
Doppler
Doppler hazatér
Doppler, az utak királya
Játék - Harcom 3.
A méhek története
Anglia, 1852: William, a biológus és vetőmag-kereskedő hetek óta az ágyat nyomja. Úgy érzi, kutatóként kudarcot vallott, mentora elfordult tőle, és boltja is üresen áll. Ekkor zonban eszébe jut valami, ami talán mindent megváltoztat... Ohio, USA, 2007: George, a méhész keményen küzd: azt szeretné, ha a tanya bővülne, és fia, Tom egyszer majd átvenné tőle. Tom viszont az újságírásról álmodik. Mígnem egy nap bekövetkezik, amit senki sem hisz el... Kína, 2098: Tao, a munkásnő a fák kézi beporzásán dolgozik, mivel a méhek már régen eltűntek a földről. Taonak minden vágya, hogy fia, Vej-Ven számára jobb életet teremtsen. Amikor azonban a fiát rejtélyes baleset éri, egyszerre veszélyben forog minden... Minden mindennel összefügg. Maja Lunde megrendítően mesél veszteségről és reményről, küzdelemről, kudarcról és győzelemről, valamint az emberek és a méhek közötti láthatatlan kapocsról, amelyen fajunk fennmaradása is múlhat. A fordulatos regény korunk néhány legégetőbb kérdését teszi fel: hogyan bánunk a Földdel és annak teremtményeivel? Milyen jövőt hagyunk gyermekeinkre? Mi az, amiért készek vagyunk harcolni? Maja Lunde 1975-ben született Oslóban, forgatókönyvíróként, gyermek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert. A méhek története az első felnőtteknek szóló regénye, amely bel- és külföldön azonnal hihetetlen sikert aratott. Hazájában elnyerte a Könyvkereskedők Díját, eddig 32 nyelvre fordították le, Németországban pedig több, mint 350 000 eladott példánnyal 2017-ben a legkelendőbb könyv lett.
Kékség
Maja Lunde 2015-ben egy csapásra meghódította a világot A méhek története című könyvével. Sorozatát most az ember és a természet sérülékenységéről szóló új regénnyel folytatja. Ezúttal az élethez leginkább szükséges anyagért, a vízért folytatott küzdelmet helyezi a középpontba.
2017: Signe, a környezeti aktivista nemsokára 70 éves, de nem fél a tengertől. Nyugat-norvégiai szülőfalujából egyedül indul el egy vitorláshajón a francia tengerpart felé, hogy ott találkozzon a férfival, akit valaha nagyon szeretett. A hajó különleges rakománya szorosan kapcsolódik a kék bolygó sorsához.
2041: David fiatalnak érzi magát ahhoz, hogy apa legyen, ám kislányával egyedül marad. Kettesben menekülnek a szárazságok sújtotta Dél-Európából észak felé, mivel már nem jut elegendő víz mindenkinek. Minden megváltozik, amikor az ország belsejében, egy kiszáradt kertben rátalálnak egy elhagyott, régi vitorláshajóra.
A Nap őrzője
Lilja árva, a nagyapjával él, aki zöldségekkel látja el a falut. A nagypapa egy nap otthon felejti az uzsonnáját, és amikor Lilja utánaszalad az üve...
Ma négykézláb akarok járni
Felnőttnek lenni azt jelenti, hogy mentesülünk a fiatalkori káosztól, és megállunk a saját lábunkon. De vajon tudjuk-e, kik vagyunk valójában, és sikerül-e megőriznünk az élet iránti örömünket és kíváncsiságunkat?
Linn Skaber saját és mások élményeit használta fel arra, hogy fiktív monológokat, rövid történeteket írjon, amelyekben az élet e jelentős szakaszáról próbál mon...
A szél most a legigazabb
Interjúkat készített, m...
A láthatatlanok
Ingrid Barroy egész családja - az állatok, a legelők, a remények és az álmok - egy sziget foglya. Apja arról álmodozik, hogy rakpartot épít, ahol majd kiköthetnek a hajók, de a világhoz való közeledésnek ára van. Ingrid anyjának más tervei vannak - még több gyerek egy még kisebb szigeten...
A szigetlak...
Fehér tenger
Roy Jacobsen trilógiájának második részében A láthatatlanok történetét folytatja, természet és ember viszonya után ezút...