A Soha, soha, soha című regényt, amely a szerzőjének már az ötödik kötete, és a hazájában 2019-ben jelent meg, az észak-európai irodalom egyik legjelentősebb és legelismertebb hazai fordítója, Patat Bence ajánlotta a figyelmünkbe. Minthogy a szöveg angolul még nem jelent meg, jól jött, hogy norvégul nézhettem utána az olvasói véleményeknek – és nagyon felvillanyozott, amit találtam.
Friss hang, életszerű párbeszédek, filmszerűen pörgő események, remekül összerakott történet, fontos önreflexiók, hosszan velünk maradó olvasmányélmény – írták a könyvről blogokon és a kommentekben. Emellett többen kiemelték azt is, milyen megkönnyebbülés volt a saját dilemmáikat vagy akár a saját döntésük igazolását is viszontlátni ebben az ízig-vérig mai történetben. Amikor először elolvastam a szöveget, ugyanezeket gondoltam és éreztem.
Linn Strømsborg a kortárs norvég irodalom fiatal, egyedi hangja, hazájában 2009 óta publikál. Magyarul elsőként a Soha, soha, soha című regénye jelenik meg, amely a minimalista skandináv próza legjobb hagyományait használva dolgoz fel egy olyan témát, amely nemcsak Norvégiában számít tabutémának, hanem szerte Európában is. A regény középpontjában lévő női elbeszélő ugyanis úgy dönt, hogy nem akar gyereket, másfajta életet képzelt el magának, és ehhez a döntéséhez, alakuljon bárhogyan az élet körülötte, ragaszkodik.
Egy interjúban a szerző elmesélte, milyen felkavaró élmény volt számára, hogy amikor utánanézett ennek a témának, szinte alig talált olyan ismert embereket, akik úgy döntöttek, hogy nem lesz gyerekük, és fel is tárták a döntésük okait. Pedig a gyerekvállalás igen összetett kérdés, amelynek nemcsak pró, hanem kontra oldala is van – Strømsborg pedig a könyvében arra törekszik, hogy mindkét aspektust megmutassa.
A Soha, soha, soha elbeszélője határozott, önazonos és erős nő benyomását kelti, aki szisztematikusan végiggondolja, mivel jár, ha az embernek gyereke születik. A saját döntésétől nem tántorítják el az életében történtek – a szakítás a párjával, aki gyereket szeretne, az átalakuló kapcsolata a legjobb barátnőjével, aki éppen kismama, a beszélgetések az édesanyjával, aki már nagyon szeretne nagymama lenni –, ám miközben vissza-visszatér a saját álláspontja igazolásához, megmutatja azt is, amiért érdemes, amiért jó, amiért semmivel össze nem hasonlítható élmény gyereket nevelni.
Látjuk az énidőre vágyó anyukát, aki egy barátnői kávézáson is csak a gyerekeiről képes beszélni, a megrögzött szinglinek tűnő, volt kolléganőt, akinek már férje és kisfia van, az anyaságot a kelleténél talán komolyabban vevő kismamát, aki szíve szerint el sem mozdulna a gyereke mellől és az apukát, aki nem tudja, ebben az új felállásban hol van az ő helye. És a dolog érzelmi oldaláról még nem is beszéltünk.
Hideg, önző, számító nőszemély – gondolhatnánk a főhősről, aki a hosszú, olvasással, filmezéssel töltött, nyugodt órákat, a függetlenséget, a senkinek alá nem rendeltséget választja a család helyett. A szöveget figyelmesen olvasva azonban feltárulnak a döntés mögött meghúzódó félelmek, a túlzott kötődés kiváltotta aggodalom, emellett azt is láthatjuk, hogy az elbeszélő igenis tud gondoskodni másokról, ha az élet úgy kívánja. Bár folyamatos önvizsgálatot tart, el-elgondolkozik a hozzáállásán a körülötte lévőket látva, egyvalamit nem tesz: nem cselekszik úgy, ahogy azt a társadalom elvárná tőle, és ebben rejlik az ereje. Vállalja a döntését és annak következményeit.
A Soha, soha, soha a gyerekvállalásról szól. Arról, hogy miért legyen, vagy miért ne legyen gyerekünk. És ez a kérdés talán sosem volt időszerűbb, mint a jelenlegi történeti, környezeti és szociokulturális viszonyok között. A dilemma persze nemcsak Norvégiában aktuális különösen, de hogy a 2010-es évek végére a skandináv országban igencsak népszerű témává vált, az jól jelzi, hogy Linn Strømsborg ötödik regénye ugyanabban az évben, 2019-ben jelent meg, mint Marie Aubert hazánkban is ismert és kedvelt regénye, a gyerekvállalás kérdését ugyancsak érintő Felnőtt emberek.
Amikor Linnt arról kérdeztem, milyen visszajelzéseket kapott az olvasóitól, egyet emelt ki közülük. Egy édesanyáét, aki azt írta neki, hogy még sosem olvasta ilyen jól összefoglalva mindazokat az okokat, amelyek miatt úgy döntött, gyereket szeretne. A Soha, soha, soha célja éppen ez: rámutatni a miértekre, és elgondolkodtatni rajtuk, hogy mindenki önazonos döntést hozhasson ebben a fundamentális kérdésben. És van itt még valami, amit Linn – illetve a regény elbeszélője is – fontosnak tart: hogy szabad meggondolni magunkat.
A Soha, soha, soha megjelenésével tehát egy újabb norvég szerző kap magyar hangot, méghozzá a legkiválóbbat, köszönhetően Patat Bence értő és érzékeny fordításának. A NIOK októberi közös könyvéhez a fordító egy levelet is mellékelt, amelyben arra is kitér, mennyire megszokott a számára fordítóként különféle nemű, korú és élethelyzetű emberek bőrébe bújni.
Linn Strømsborg kötete a német, a cseh és a szerb kiadás után tehát először a Libertine-nél olvasható magyarul – nem véletlen, hogy a szöveg iránti érdeklődés Európa-szerte egyre nő, hiszen a kötetben felmerülő kérdések izgalmas beszélgetések, viták és eszmecserék témái lehetnek.
Akár a gyerekvállalással kapcsolatos nézeteidet formálnád, akár a kortárs norvég irodalomhoz kerülnél közelebb, a Soha, soha, soha elolvasására a legjobb időpont most, most, most van.
Az októberi témánk tehát valami norvég. A hűvös idő közeledtével és szétnézve a Libertine ajánlatai között, könnyű lesz választani, legyen szó akár egy izgalmas skandináv krimiről vagy akár Fredrik Backman egyik regényéről.
Kíváncsian várjuk a véleményeket a könyvről! A Szabados Ágival közös kibeszélő kivételesen NEM a hónap utolsó vasárnapján, hanem október 31-én, kedden, 20.30-tól lesz a NIOK Facebook-csoportban!
