KÉSZLETKISÖPRÉS

"Látnom kellett, ahogy pénzért árvákat raboltak ki, éheztettek halálra és égettek el. Rég elhatároztam, hogy... egyetlen polgár sem törődik azzal, ha egy árvát kirabolnak, éheztetnek vagy megölnek - egy halott tulajdonát még egyszerűbb birtokba venni, mint egy élőét."
Kate Barnard, a jótékonysági és javítóintézmények oklahomai állami biztosa, 1907-1915

Oklahoma, 1909
A tizenegy éves Olive tudja, hogy a mostohaapja nagyon nem helyénvalóan viselkedik a csaktó indián törzshöz tartozó gyámleányaival. Amikor az idősebb lány eltűnik, Ollie attól félve, hogy a kisebbik lányra, sőt őrá is ez a sors vár, kézen fogja a hatéves Nessát, és az erdőbe menekülnek. A messzi Winding Stair-hegységbe tartanak, ahol azonban törvényen kívüliek, kincsvadászok és mindenre elszánt, veszélyes csavargók tanyáznak, akiktől semmi jót nem várhatnak...

Oklahoma, 1990
Valerie Boren-Odell vadőr új munkahelyére, a Horsethief Trail Nemzeti Parkba érkezik. Egyedülálló anyaként úgy gondolja, ez a szép, nyugalmas vidék jót tesz majd a kislányának is. Ám alighogy szolgálatra jelentkezik, máris szembesülnie kell a park megnyitása körüli helyi vitákkal. Ráadásul eltűnt egy tizenéves túrázó, egy barlangból pedig gyerekek maradványai kerültek elő. Val megpróbálja kideríteni az igazságot, és az indián rendőrség egyik tagjának személyében szövetségese is akad. Együtt talán fény tudnak deríteni a régi titkokra, és a térség feledésbe merült, tragikus történetére.

A vadon árvái a hatalomra és a fekete aranyra, azaz az olajra éhes kíméletlen földbárók korába vezeti az olvasót. Lisa Wingate valós történelmi tényeken alapuló regényében Kate Barnardnak állít emléket, aki a 20. század elején elszántan igyekezett leleplezni, hogy az oklahomai földbirtokosok miként húznak hasznot az elárvult, és rájuk bízott indián gyerekekből.

A 20. század elején a földjogokkal kapcsolatos visszaélések zavartalanul virágoztak Oklahomában az őslakos indián törzsek elárvult gyermekeinek kárára. A hivatal által kinevezett fehér gyámok sokszor csak azért vették magukhoz ezeket a gyerekeket, hogy minden módon kihasználják őket. A kapzsiság és korrupció nemcsak a gyámokat fűzte egymáshoz, de lényegében mindenkit, a helybéli kereskedőktől az ügyvédeken át a hagyatéki bírókig. Gyerekek milliói váltak rabszolgává és a felnőttek meggazdagodásának eszközévé, a rendszer pedig, melynek védelmeznie kellett volna őket, részvétlenül nézte szenvedésüket.
Lisa Wingate regénye annak a Kate Barnardnak állít emléket, aki mint a jótékonysági és nevelőintézetek újonnan megválasztott állami biztosa megpróbált gátat vetni a lelketlen visszaéléseknek.

"Apa szerencsére többnyire egyszerűen csak apa volt, akit Arvid szeretett."

Az 1960-as évek elején járunk, a hidegháború nyomott légkörével sújtott Norvégiában. Per Petterson későbbi műveinek ki-be járó hőse, Arvid Jansen még csak hatéves kisfiú, akit olykor rémálmok gyötörnek. Arvid lassan, óvatos léptekkel kaptat a kamaszkor előtte magasodó baljós hegye felé. Még nem érti teljesen, de az apró mozaikokból már kezd összeállni számára a világ.

Szülei munkások. Osló külvárosában élnek, apja cipőgyárban dolgozik, dán édesanyja takarítónő. A mára világhírűvé lett norvég író debütáló regényének középpontjában az apa-fiú kapcsolat áll. Per Petterson a tőle megszokott finom ecsetvonásokkal, borongós északi színekkel festi meg a gyermekkor összetett portréját. Műve sallangmentes, szikár nyelvezettel megírt - akárcsak Hemingway, Petterson is kerüli a felesleges díszítéseket. A sorok között, a felszín alatt kimondatlan érzések és fájdalmasan őszinte, mégis megértő, szeretettel teli történetek sejlenek fel. Így, a maga pőreségében tárul fel előttünk az EMBER zavarba ejtő sérülékenysége és a kapcsolatok kusza pókhálója.

"Meleg, megható, őszinte, meglepő könyv - olyan nyelven szól, ahol az érzelmek megremegnek a szavak közötti puszta térben." - Fredrik Wandrup, Dagbladet

"Gyengéd nosztalgiával átszőtt könyv" - Financial Times

"Borotvaéles debütálás. A nyelv egyszerű, szép és mentes az irodalmi trükköktől. Nincs egy felesleges szó sem." - Svend Scriver, Extra Bladet (Dánia)

"Az író tehetsége a kezdetektől fogva nyilvánvaló... Petterson gyermekkori víziójának finomsága és egyszerűsége Carver mesterére, Csehovra is emlékeztet. Ha még egyáltalán nem olvasta Per Pettersont, nagyon valószínű, hogy majd el akar olvasni mindent, amit ír. Ha már a csodálója, akkor ezt nem szabad kihagyni." - Sydney Morning Herald

"Milyen szép történetet írt Per Petterson! Szerintem könnyebb oroszlánokról írni, mint vaddisznókról. Könnyebb leírni a háborút, mint a békét. Ám a szerzőnek itt sikerült egy felnövő kisfiú mindennapjait úgy ábrázolnia, hogy egy napfényes júniusi nap drámai játékfilmmé váljon." - Ola Bauer, Klassekampen

"Az ember félni kezd, nem tudja, kikkel él együtt."

Kosztolányi az Édes Annában nemcsak a radikális, hanem a mérsékelt jobboldallal is szembefordult, amikor regényében (bár kimondatlanul, de félreérthetetlenül) összefüggést teremtett a tanácskormány bukása és hősnője kiszolgáltatottsága között, s éppen a regény legrokonszenvesebb szereplője, a meggyőződéses keresztény Moviszter mutat megértést a cselédlány embertelen sorsa és a proletárhatalom társadalomjavító ábrándjai iránt. Az Édes Anna tehát számvetés és leszámolás - nemcsak a berendezkedő Horthy-rendszerrel, hanem önmaga gyászos szereplésével is -, egyúttal engesztelő áldozat a megnyomorítottaknak. De Kosztolányit nem annyira a múlt, mint inkább a múltat látszólag maga mögött hagyó, mégis annak értékeit átörökítő jelen érdekelte igazán. Arra kereste a választ, hogy miképp lehetne enyhíteni az elszenvedett társadalmi és történelmi igazságtalanságokat.
Kötetünk az első könyvkiadás szövegét követi, de a mai helyesírás szerint javítottuk. Helyreállítottuk a cenzúrázatlan szöveghelyeket, és korrigáltuk a sajtóhibákat.