Olvasó férfiaknak

Iglódi Csaba a Dreher család négy generációjának sorsáról mesél kétszáz évet átölelő családregényében. És még mennyi mindenről szól ez a road movie, ami egy olyan korból indul, amikortól még éppen száz évet kellett várni az első filmszínház megnyitására, de szinte a jelenünkig nyújtózik... "Ami rajtam múlik, az rajtam nem múlhat." - Dreher Anton hitvallása állhatna akár a családi címeren is, annyira végigkíséri utódait. A fő szálat ugyan négy férfi sorsa szövi és köti a jelenig. A tehetség, a kitartás és a szerencse mágikus háromszögének a felejtés ellen íródott regénye ez, tradícióról és innovációról. Meg persze asszonyokról, egy férfiak uralta régi világban, akik nevét ugyan kisebb betűvel jegyzik fel az évkönyvek, de hatásuk maghatározóbb, mint a vérzivataros évszázadok összes kataklizmája. A családregény mesél arról is, hogy miként építette fel - egymás után uralkodva, de az elődök gazdag hagyatékára támaszkodva - különleges világát az Alapítót követő Sörkirály, az örökébe lépő Innovátor, és az önhibáján kívül vesztessé lett Egyesítő. Iglódi Csaba gondosan gyűjtötte és gyúrta regényébe az olyan, eddig talán kevésbé ismert tényeket, mint hogy a család nevéhez fűződik a bécsi láger sör kifejlesztése, az első közép-európai gőzgép üzembe helyezése, ugyanitt az automobilizmus felvirágoztatása, az angol mintán alapuló versenylótenyésztés meghonosítása otthon, majd a martonvásári Brunszvik-kastély felújítása, és természetesen a kőbányai Dreher Sörgyár alapítása már itthon. Főszereplőink főzdéből gyárat fejlesztettek, és a termelés mellett az alapanyaggal szolgáló mezőgazdaságban és a fogyasztókat maguk mellé állító kereskedelemben is terjeszkedni tudtak. Négy mai országban is jelen voltak, hiszen Bécs mellett Triesztben, a csehországi Michelobban és a Pest melletti Steinbruchban, azaz Kőbányán is megvetették a lábukat. A tények azonban csak a kiindulópontként szolgálnak a Dreher-szimfóniában. Az üzletet átszövi az élet, az írói fantázia további színeket és ízeket csempész az amúgy is kalandos sorsokba. Iglódi Csaba értő tolmácsolásában megelevenedik a napóleoni háborúk utáni Bécs belvárosa, inasként követve egyik hősünket elutazunk Európa fontos központjaiba, és eljutunk Angliába is, ahol az ipari kémkedéstől sem riadunk vissza. Utunk során feltűnnek a kor hírességei: zeneszerzők, színésznők, különféle hercegek és grófok, valamint úri- és névtelen lányok a félvilágból. Eldönthetetlen, hogy melyik valós alak közülük, s ki csupán az alkotó képzelet szüleménye. Bár történelmi utazáson veszünk részt, a családi kötelékek örömei és keresztjei, a gyász, a szerelem és a hűség ma is, mindannyiunknak a zsigereiben ismert érzelmek, ezért is tudunk a szereplők igazi útitársai lenni olvasóként.

Miután oslói élete darabokra hullik, Harry Hole Los Angelesbe utazik, hogy halálra igya magát. Majdnem sikerrel is jár, ám ekkor a sors összehozza egy idősebb színésznővel, Lucille-lel, aki a segítségét kéri, ugyanis hatalmas összeggel tartozik egy drogkartellnek...
Eközben Oslóban holtan találnak két eltűnt lányt, és a gyilkosságokkal egy ismert ingatlanmágnást gyanúsít a rendőrség. Katrine Bratt be szeretné vonni a nyomozásba Harryt - mint az ország első számú sorozatgyilkosság-szakértőjét -, de a rendőrfőnök erről hallani sem akar. A gyanúba keveredett ingatlanmágnás ugyancsak Harryhoz fordul: fel akarja bérelni magánnyomozónak, hogy tisztázhassa magát a vádak alól. Harry először visszautasítja a felkérést, ám amikor Lucille-t túszul ejti a drogkartell, belátja, hogy ezt a helyzetet csak pénzzel lehet megoldani, és igent mond.
Oslóba utazik, és hevenyészett csapatával, amely egy kokainnal seftelő gyerekkori barátból, egy korrupt rendőrből és egy rákbeteg pszichológusból áll, nekilát felgöngyölíteni az ügyet. A kartell tíz napot ad nekik, az óra pedig ketyeg.

A Harry Hole-sorozat 13. kötete.

Ernest Hemingway klasszikussá vált műve arról az időszakról, amelyet az 1920-as években Párizsban töltött. A szerző egyik leginkább időtálló munkája, amely először 1964-ben, már Hemingway halála után jelent meg. Első pillantásra szilánkos pillanatképek sorának tűnik, de a látszat csal: a mű világa olyannyira egységes, hogy nem tudjuk nem regényként olvasni. A Vándorünnep mindenekelőtt lírai szerelmi vallomás az író első feleségéhez.

A korszak számos kulcsfiguráját megörökíti ez a kötet: többek között F. Scott és Zelda Fitzgeraldot, James Joyce-t, Gertrude Steint, John Dos Passost vagy Aleister Crowley-t. A Vándorünnepben említett helyek, párizsi bárok és vendéglők jónéhány ma is üzemel, felkereshető.

A szöveg alapjául szolgáló jegyzetfüzeteket egyéb iratok társaságában 1928 márciusában raktározták el a párizsi Ritz szálló alagsorában, és a két egyedi, Louis Vuitton által készített láda, valamint tartalmuk 1956-ban került vissza Hemigwayhez.

George Orwell (szül. Eric Arthur Blair, 1903-1950) a 20. század egyik legnagyobb hatású írója. Az Indiában született, majd Angliában nevelkedett szerző egyetemi ösztöndíj híján utazott vissza szülőföldjére, hogy a burmai rendőrségnél dolgozzon, ám 1927-re végleg megundorodva az angol gyarmati politikától, kilépett a szervezetből. Az itt szerzett tapasztalatai a hatalom működéséről és az elnyomottak helyzetéről, majd a szegénynegyedekben töltött keserű hónapok, és végül a második világháború tragédiája vezetett Orwell és a 20. század egyik legismertebb műve, az 1984 megírásához, amelyet megérdemelten emlegetnek a világirodalom klasszikusai között.
"Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából" - írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatbűnöző, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2 x 2 a Párt akarata szerint lehet három vagy öt. Az 1984 örök emlékeztető a 20. század totalitárius hatalmainak működéséről, ugyanakkor kegyetlen szatíra és figyelmeztetés is a jövőre vagy éppenséggel a jelenre nézve, hiszen ma is zsigereinkben érezhetjük a diktatúrák örökségét. A mai napig közszájon forgó kifejezések mellett ugyanakkor a regény által jobban érthető a 21. század különböző technológiákkal átszőtt terekben létező társadalmának működése is, a köztéri kameráktól kezdve a közösségi médián át az álhírekig.

Roger Ackroyd túl sokat tudott.
Tudta, hogy a nő, akit szeret, megmérgezte az első férjét. Tudta, hogy valaki zsarolja az asszonyt, és azt is tudta, hogy ezért lett öngyilkos.
Az esti postából pedig azt is megtudta, ki a titokzatos zsaroló - ám még mielőtt végigolvashatta volna a levelet, valaki elvágta a torkát...

Hercule Poirot visszavonult. Úritököt termeszt a békés, álmos falucskában, King's Abbotban. Az Ackroyd-gyilkosság azonban ismét mozgásba hozza "a kis szürke agysejtjeit", és a legendás nyomozó a tettes nyomába ered...

Az emberiség a pusztulás szélén álló világát elhagyva a Marsra költözik. Az új kezdet reménye hívja, csakhogy ő magával hozza a régi félelmeit és vágyait is. Azonban a különös, új világ az ősi, kihalófélben lévő marslakókkal és a hatalmas, vörös-arany sivatagokkal teljesen megbabonázza, beleszivárog az álmaiba, és örökre megváltoztatja.

Ray Bradbury 1950-ben megjelent műve a science fiction alapköve, ma is döbbenetesen friss és lenyűgöző. Az olvasó felújított kiadásban, új szerkesztésben tartja kezében a könyvet; a klasszikus történet mellett megtalálhatóak Bradbury további marsbéli krónikái is, melyek eredetileg folyóiratokban és más novelláskötetekben jelentek meg. Ezek közül számos most először olvasható magyarul.

Traduttore, traditore: A fordítás mindig egyben árulás is.

1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe - másnéven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka - a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység - a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították.

Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell...

Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?

Mi történik akkor, ha egy titkos szupergonosz elhalálozik, és szeretett, ám tudatlan unokaöccsére hagy mindent? Mi lehet sokkolóbb az örökös számára? Szembesülni a ténnyel, hogy az eredetileg parkolómágnásnak hitt nagybácsi valójában a világ egyik leghírhedtebb gonosztevője volt - az az igazi, régi vágású fajta, akit a Bond-filmekben látni, vulkánba vájt főhadiszállással meg mindennel -, vagy, hogy titkos birodalmát értelmes, emberi nyelvet és számítógépet használó macskák irányítják?

És képes-e megbírkózni a hirtelen minden irányból rá leselkedő veszéllyel? Elvégre a végtelen mennyiségű pénz mellé az egész biznisz is jár, amire nem egy üzleti partnernek fáj a foga.

John Scalzi legújabb regénye állati képtelenség, ami humorában sokszor Christopher Moore-t idézi, közben viszont meglehetősen józanul foglalkozik korunk világának legégetőbb problémáival.

A hetvenes években egy apa a családjával egy vidéki tanyára költözik abban a hitben, hogy maga mögött hagyhatja a diktatúrát, ám új élet helyett a saját poklát teremti újra.

Legidősebb fia, György, az apai nyomás és önkény elől menekülve a rendszerváltás idején visszatér Budapestre, ahol rendőrként a bűn és a tisztesség között ingadozva saját élete után is nyomoz. Választás elé kerül, mit kezdjen a múlt hazugságaival, amelyek a környezetében tönkretették a szülő-gyerek kapcsolatot, a szerelmet és a barátságot. Egy ponton azt a döntést hozza, hogy saját kezébe veszi a sorsát...

A Két macska voltam egy lélektani krimiket idéző sorsregény egy olyan korban, amelyben a történelmi és emberi traumák nyomán kiveszőben van a mindennapokból az erkölcs és az emberség.

Putyin napjai meg vannak számlálva. Vajon mire képes a hatalmához végsőkig ragaszkodó modern kori cár? És ki lesz az, aki megállítja?

Valahol Oroszországban, a közeljövőben. Teherszállító repülőgép közeledik Berlinből Moszkva felé, fedélzetén az oroszok számára létfontosságú alkatrészekkel. Azt azonban senki sem sejti, hogy a pilótafülkében valami egészen más is van, amit az amerikai titkosszolgálat rejtett oda. A következő pár óra megváltoztathatja a történelem menetét...

Mert valaminek változnia kell! A több éve húzódó ukrán háború holtpontra jutott, a lövészárkok sártengerében továbbra is ezrek pusztulnak el, de egyelőre még tűzszünetre sincs kilátás. Amerika kitart Ukrajna
mellett, Kína pedig Putyint támogatja. A háttérben azonban ennél jóval nagyobb hatalmi játszma zajlik: a kérdés az, marad-e a fennálló világrend, vagy a nagyhatalmak újraosztják egymás között Európa keleti felét? És vajon mi lesz Magyarországgal, fenyeget-e minket a perifériára sodródás
veszélye?

Miközben a világ aggódva figyeli a fejleményeket, minden jel arra utal, hogy az ukrán vérfürdőnek csak egyféleképpen lehet véget vetni, Putyint csak egyvalami képes megállítani: egy puccs Moszkvában.

Frei Tamás új regénye napjaink legkomorabb világpolitikai eseményeit és annak elképzelt következményeit állítja a középpontba. A fordulatos akcióthrillerben az olvasók újra találkozhatnak André Calvival.
Vele sok minden történt az elmúlt nyolc évben, amikor utoljára próbált ,,javítani az arányokon". Az élete gyökeres fordulatot vett. Most azonban minden eddiginél nagyobb kihívással kell szembenéznie...

Bármi is történt velünk a múltban, bármilyen nehéz helyzetben vagyunk is a jelenben, van esélyünk, hogy mi alakítsuk a jövőnket. Ehhez csupán mozgósítanunk kell a bennünk rejlő tartalékokat. David Goggins azt állítja, hogy a legtöbben képességeinknek alig 40 százalékát használjuk ki, tehát akaraterővel és kitartással bárhová eljuthatunk.

Ő már csak tudja: manapság az Egyesült Államok fegyveres erőinek ikonja, a világ egyik rekorder állóképességi sportolója, egy élő legenda. Pedig jövő nélküli, depressziós, túlsúlyos fiatalként indult. A gyerekkora valóságos rémálom volt: szegénység, előítéletek, testi és lelki bántalmazás vette körül. Az élete vakvágányra futott, kártevőirtóként dolgozott, amikor a fejébe vette, hogy jelentkezik a SEAL kiképzésre. Kemény munkával, rengeteg önfegyelemmel és mentális állóképessége fejlesztésével nagyot fordított a sorsán: három hónap alatt leadott 48 kilót, hogy bekerülhessen a programba, és azóta sem ismer lehetetlent.

Hihetetlenül inspiráló és olvasmányos könyvében most megosztja velünk elképesztő történetét, amely nekünk is segíthet túllépnünk a fájdalmakon, leküzdenünk a démonainkat és a félelmet, valamint teljes egészében kiaknáznunk a bennünk rejlő potenciált.





A Nincs hatalmad felettem letehetetlen könyv, megtanít arra a szemléletmódra, amely a különleges erők képzésének elengedhetetlen része: fejleszteni a mentális állóképességüket és szembenézni saját félelmeinkkel és korlátainkkal. Goggins tanácsai az üzleti életben is kiválóan alkalmazhatók. Megmutatják, hogy kitartással a személyes növekedés egy olyan útját választhatjuk, amelynek során tudatosan elfogadjuk, sőt keressük a kényelmetlenséget, ez pedig elvezet bennünket a sikerhez (bárhogyan definiáljuk is azt). A szerző személyes példája arra ösztönöz, hogy merjünk nagyot álmodni, harcoljunk a céljainkért és használjuk ki a nehézségekben rejlő lehetőségeket.

Porkoláb Imre, dandártábornok, védelmi innovációért felelős miniszteri biztos, a Szolgálj, hogy vezethess!, A stratégia művészete szerzője, és a Vállalati gerillák társszerzője

"David Goggins maga az akarat és inspiráció. Elég csak hallgatni, ahogy beszél, és az ember legszívesebben máris felszaladna egy hegyre. Határozottan úgy gondolom, hogy a hozzá hasonlók képesek megváltoztatni a világot: arra ösztönöznek, hogy bármit csinálunk is, abba még keményebben belevessük és még alaposabban beleássuk magunkat. Célja >>kivételesnek lenni a kivételesek között

A 19. század egyik legnagyobb hatású orvosa volt. Felfedezése anyák millióit mentette meg szerte a világon az értelmetlen haláltól. Élete és tragikus bukása mégis tele van titkokkal és ellentmondásokkal.
Karrierje legfontosabb pillanatában képtelen volt megszólalni. Amikor pedig végre küzdeni kezdett, maga ellen fordította Európa szinte teljes orvostársadalmát. Semmelweis dühe egyszerre bizonyult felszabadítónak és halálosnak.
Talán túl korán érkezett.
Talán túlontúl izgatottan, erőszakosan hirdette az igazát.
Sokan szerették volna semmissé tenni a felfedezését, és elpusztítani őt magát is. Végül ez utóbbi sikerült.
Mi ölte meg Semmelweist?
Ki ölte meg Semmelweist?
Gárdos Péter megrendítő regénye drámai választ kínál egy zseni életének máig megválaszolatlan kérdéseire.

Talán csak egyetlen külhoni szakember volt akkora hatással a magyar sportra, mint Marco Rossi, és az az egy, Italo Santelli, a magyar vívósport atyja is olasz volt, akárcsak labdarúgó-válogatottunk szövetségi kapitánya. Ilyen véletlenek nincsenek, az egybeesésben kénytelenek vagyunk sorsszerűséget felfedezni, léteznie kell egy olyan láthatatlan mágnesnek, amely egymáshoz vonzza a két nemzet legderekabb fiait.

Nem lehet véletlen, hogy Kossuth Lajos a bukott szabadságharc után Turinban (Torino néven Marco Rossi szülővárosában) talált menedéket, mint ahogy az is szinte törvényszerű volt, hogy Türr István, Tüköry Lajos és a többi magyar szabadsághős beálljon Giuseppe Garibaldi zászlaja alá.

Az olaszok leginkább a sportban viszonozták a magyarok történelmi segítségét, most még nehéz eldönteni, hogy a 2012-ben hazánkba érkezett, és a Budapesti Honvéd vezetőedzői posztját, majd a felvidéki "magyar" csapatot, a dunaszerdahelyi DAC 1904-et, s végül a magyar nemzeti válogatottat irányító Marco Rossi érdemei nagyobbak, vagy a huszadik század első felében a magyar vívósportot a világ élvonalába repítő Santelli mester tett-e többet hazánkért. Hiszen a magyar futball ez idő szerint (még) nem tért vissza a világ élvonalába, bár legelvakultabb fanatikusaink szerint jó úton halad efelé.

Egyelőre ezt nem is kell eldönteni. Könyvünk nem is erre vállalkozik, hanem arra, hogy bemutassa Marco Rossi tanulságos életpályáját és buktatóktól sem mentes magyarországi diadalmenetét.

Egy olyan (sport)ember életének első hatvan esztendejét, akinél az őszinteség, a szókimondás és a becsületesség egyenértékű erény a szakmai hozzáértéssel.

Rendkívüli könyv egy mindig harcra kész művésztől, akinek rá kellett jönnie, hogy csak akkor hozhatja ki magából a legtöbbet, ha megtanul megbékélni saját magával.
Bono negyven U2-szám köré rendezte életét, de azért meghagyta rendetlennek. Történetei fesztelenek és töredezettek, őszinték és tanulságosak.
Dublin Northside nevű negyedében nőtt fel egy katolikus apa és egy protestáns anya gyermekeként - éppen azokban az időkben, amikor lángra lobbant az észak-írországi véres konfliktus. Tizennégy évesen elveszítette édesanyját, a hiánya miatt fiatal korától kezdve saját családra vágyott. Kamaszkorában átlagosnak érezte magát, ám végül arra tette fel az életét, hogy bebizonyítsa: senki sem átlagos. Kreativitása kaotikus, és kimeríthetetlen... stúdióban, színpadon, tüntetésen vagy épp az Egyesült Államok Kongresszusának folyosóin, de még a sarki kocsmában sem csillapodik.
Ír a dühkezelési nehézségeiről, amelyek tovább árnyalják a szeretetről és az erőszakmentességről szóló sorait, és nem titkolja, hogy az egója "sokkal nagyobb, mint a saját magába vetett hite".
A U2 hírnévre vágyó tizenévesek bandájából négy évtized alatt a világ egyik legismertebb rockegyüttese lett, Bono pedig félállású aktivistából a szegény országok hiteleinek eltörléséért küzdő, megkerülhetetlen tényezővé nőtte ki magát, aki kormányokat próbált rábírni - különösen az Egyesült Államok elnökeit -, hogy lépjenek fel határozottabban az egész világon tomboló AIDS ellen. Az olvasó Bonóval együtt jelen lehet Washingtonban az elnöki sürgősségi terv megszületésénél, amely a modern történelem addigi legnagyobb horderejű egészségügyi akciója volt egy konkrét betegség megfékezésére. Társalapítója a ONE nevű mozgalomnak, amelynek önkénteseit "factivistáknak" nevezi, testvérszervezetüket, a (RED)-et pedig "kapudrognak" tartja az emberi jogi aktivizmushoz.
A rajongók azt is megtudhatják, hogy Bono szerint miért maradt együtt a U2 az évtizedekre visszanyúló személyes ellentétek és alkotói viták ellenére, és a szerző segítségével fejthetik meg az együttes legnépszerűbb és legfontosabb számainak szövegét.
Betekinthetünk Bono legbensőbb vívódásaiba is: vissza-visszatérő témája a lehetőségek elszalasztása. Saját hitét "halk és szelíd hang"-ként írja le a sosem csituló zajban, amit legtisztábban a házasságában, a zenében és a szegénység elleni küzdelemben sikerült meghallania.
De a Surrender mindenekelőtt szerelmi vallomás, feleségének, Alinak, akit ugyanazon a héten hívott először randevúra, amikor a U2 megtartotta első próbáját. Alison Stewart a könyvben sorjázó valamennyi drámai helyzet meghatározó szereplője. Így van ez életük legújabb felvonásában

Sy Baumgartner jeles író, nyugdíj előtt álló filozófiaprofesszor. Egy életet töltött szerető házasságban Annával, feleségével, aki kilenc évvel ezelőtt beleveszett az óceánba. Hetvenegy éves, és emlékeivel hadakozik, miközben próbálja észben tartani napi teendőit. A regény spirális mozgásban vágja keresztül a múlt rétegeit, Sy és Anna diákkorát, New York-i megismerkedésüket, írást és pénztelenséget, a negyven évi házasságot és a még korábbi időket, Baumgartner fiatalságát, ahogyan felnőtt New Jersey-ben, apját, aki Lengyelországban született, és öltönykereskedő lett az Egyesült Államokban.

Paul Auster tizennyolcadik regénye bámulatos remeklés, asszociatív, együttérzéssel teli mű, amely a legapróbb hétköznapi mozzanatokat lényegíti át, hogy feltegye a kérdést: miért telítődik emlékek és érzések sokaságával az egyik pillanat, miközben a másik nyomtalanul feledésbe merül.