Irodalom

Miért fontos, hogy jégszekrényt vigyünk magunkkal egy sétahajókázásra? Milyen izgalmas ismeretségeket köthetünk London utcáin több tucat teknőst szállítva? Mit tegyünk, ha épp a díszvacsora asztalára pottyan egy nem várt vendég? Mennyi veszélyt rejt, ha kórházba visznek orrvérzés miatt? Miért zokog A varázsfuvola karmestere, ha a zoológus barátnője is az előadást hallgatja?
Durrell gyűjteményes kötetében hemzsegnek az állatok, ám a figyelem középpontjába ezúttal a Homo sapiens sapiens megannyi példánya kerül, legyenek azok családtagok, barátok-barátnők, vagy alkalmi ismerősök. De mintha rendszeres bolondgomba-fogyasztók lennének mind, s köztük az egyetlen józan ember a csodabogár természetbúvár. Aki nem rest antropológusi pontossággal feljegyezni történeteiket, fergeteges angol humorról és hidegvérről téve tanúbizonyságot

Japán a közeljövőben szinte élhetetlenné válik, és teljesen elszigetelődik a külvilágtól. A százéves Josiró egyike az "öreg aggastyánoknak", akik - ellentétben az "ifjú aggastyánokkal" - még emlékeznek, milyen volt a friss levegő illata, a kék tenger látványa, a gyümölcs íze, egy állat bundájának puhasága. Az országot is az idősek működtetik: dolgoznak és gondoskodnak az életre és munkára képtelen újabb nemzedékekről. Mint minden gyermek, Josiró dédunokája, Mumei is törékeny és gyenge, járni, öltözködni, de még enni is alig tud. Talán még a felnőttkort sem éri meg. Josirónak nap mint nap szüksége van minden bölcsességére, hogy életben tartsa unokáját. Mindez kétségbeesett aggodalommal tölti el, amelynek mélyén halványan mégis ott pislákol a jövőbe vetett remény.
Yoko Tawada - akit a New York Times "Kafka kitűnő tanítványá"-nak nevez - kíméletlen szatírája 2018-ban elnyerte az amerikai Nemzeti Könyvdíjat külföldi irodalom kategóriában. A kötetet a szerző utólag egészítette ki négy korábbi, ugyancsak disztópikus elbeszélésével, melyeket a 2011-ben bekövetkezett tóhokui földrengés és az azt követő szökőár hatására írt.

"A gyerekek havi egészségfelmérési eredményét rögzítő iratokról kézzel írt másolat készült, amit gyorsfutár kézbesített az Új Japán Egészségügyi Kutatóközpontnak. Amióta felkapott lett A tengeri szél üzenete című manga, melynek főhőse egy vadkecske gyorsaságú hírvivő volt, fejében a város teljes térképével, egyre több gyerek álmodozott arról, hogy egyszer gyorsfutár lesz. A mai gyerekek erőnlétét figyelembe véve azonban erre nem sok esély volt. Az tűnt valószínűbbnek, hogy a közeljövőben a fiatalok mind irodában dolgoznak majd, a fizikai munkát pedig továbbra is az idősek végzik."

A Koppenhága-trilógia megjelenésével a dán irodalom egy klasszikusát ismerheti meg a magyar olvasó, a köteteket 2021-ben a The New York Times az év legjobb könyvei közé sorolta.

"A gyerekkor hosszú és keskeny, mint egy koporsó, és egyedül nem lehet kijutni belőle."

Tove Ditlevsen írásai reneszánszukat élik. Koppenhága-trilógia című memoárjában, amely az 1960-as és 70-es évek fordulóján látott napvilágot, fájdalmas őszinteséggel tárja az olvasó elé legszemélyesebb élményeit, élete legintimebb történéseit. Mesél koppenhágai gyerekkoráról, fiatalságáról, íróvá válásáról, házasságairól és függőségéről. A trilógia első része, a Gyerekkor egy iróniával fűszerezett, érzékeny portré felnőtté válásról, barátságról és költői szárnypróbálgatásról.

"Sötét a gyerekkor, és nyüszít, mint egy pincébe zárt, elfelejtett kis állat. Látni, mint a leheletet a hidegben, olykor túl kicsi, olykor túl nagy. Soha nem illik pontosan az emberhez. Csak akkor lehet nyugodtan szemlélni, és úgy beszélni róla, mint egy túlélt betegségről, amikor már levetetted magadról, mint egy inget."


Tove Ditlevsen (1917-1976) a 20. századi dán irodalom legeredetibb női hangja. Koppenhága munkásnegyedében, Vesterbróban nőtt fel, első költeményeit 12 évesen írta. Hosszú alkotói pályafutása során több mint harminc verseskötetet, regényt, novellát, gyerekkönyvet és memoárt írt, amelyek középpontjában a szorongás, a traumák és a lelki vívódások állnak. Írásaiban elmosódnak a határok önéletrajz és fikció között, megelőzve ezzel az autofikció olyan kortárs klasszikusait, mint Rachel Cusk és Karl Ove Knausgard. Műveit mintegy harminc nyelvre lefordították.

Előkészületben
Ifjúkor (2023. ősz)
Házasság (2024. tavasz)

1944-ben, amikor a városban megkezdődik a gettósítás, egy kolozsvári orvosnő a dajkára bízza gyermekét. Erzsi és a férje kétségbeesetten ügyelnek rá, hogy sem a szomszédoknak, sem a rokonoknak ne tűnjön fel a pár hónapos csecsemő jelenléte, míg reménykedve várják a háború végét. Tompa Andrea regénye ennek a gyermeknek a sorsát követi végig, ahogy a főhős mindenféle kerülőutakon kerül kapcsolatba a saját történetével.

"Aki ismeri önmagát, a saját sorsát, az megmenti a világot."

"Legtöbbször azt mondom, hogy nem hiszek semmiben, de van valami abban, ahogy az éjszaka mindent átszínez, ami arra késztet, hogy mégis hinni akarjak. Nem a túlvilágban, a mennyországban, vagy bármi ilyen szarságban. Az csak jobb érzéssel tölti el az embert a halállal kapcsolatban, de én eleve nem félek a haláltól. Csak szerintem a csillagok talán felsorakoznak, és mutatják az utat egy másik világba."


Amerika, mint tudjuk, a korlátlan lehetőségek országa. De mi van azokkal, akiknek nincsenek lehetőségeik, akiknek nincs választásuk? Mi történik a kiszolgáltatottakkal, a védtelenekkel?
Az Éjjeli árnyak a hatalom és korrupció hátborzongató története, amelyet valós események ihlettek: 2015-ben az oaklandi rendőrség több tagja is kihasznált és sakkban tartott egy tinédzser korú prostituáltat, majd megpróbálták eltussolni az ügyet. Leila Mottley ezen bűncselekmény nyomán írta meg első regényét, az Éjjeli árnyakat, mégpedig a kizsákmányolt, az eseményekkel örvényszerűen sodródó fiatal lány szemszögéből.
Miután apja meghal, anyját pedig egy rehabilitációs intézetbe zárják, a mindössze tizenhét éves Kiara szexmunkásként kénytelen dolgozni, hogy ki tudja fizetni a lakbérhátralékot, és gondoskodni tudjon a bátyjáról és az elhagyatott szomszéd kisfiúról. Egyre mocskosabb helyzetekbe keveredik, miközben kétségbeesetten próbál ember maradni az embertelenségben. Keserűen tapasztalja meg, hogy a környezete, a családja, a barátai, a rendőrség, majd a bíróság is mind-mind igényt tart az idejére, a testére, a pénzére és a megbocsátásra való képességére.
Leila Mottley ítélkezés nélkül, mély empátiával megírt regénye örök érvényű mese a kiszolgáltatottságról, az igazságtalanságról és a legsötétebb verem mélyén is pislákoló reménysugárról. Sodró lendületű, letehetetlen könyv, mely sokáig kísérti az olvasót.

"Mottley egy költő érzékenységével mesél a világ brutális kegyetlenségéről."
Dave Eggers

Olaszország, 1943. Tombol a második világháború, az ország nagy részét megszállták a németek, a zsidó lakosságot deportálás és megsemmisítés fenyegeti.
Évekkel ezelőtt Eva Rosselli és Angelo Bianco szinte testvérekként nevelkedtek, majd egymásba szerettek, ám a körülmények és a vallásuk elválasztotta őket egymástól.
Hosszú idő után találkoznak újra: a zsidó származású Eva a Gestapo elől menekül, s nincs kihez fordulnia. Angelo felszentelt pap, s úgy dönt, befogadja a lányt a kolostorba. Eva rádöbben, hogy a katolikus egyház rajta kívül még sokaknak nyújt menedéket.
A világ lángokban áll, az emberek nélkülöznek, és a két fiatalra is sorozatos megpróbáltatások várnak. Gyötrelmes választások elé kerülnek, mígnem a sors és a szerencse közbeszól, és életük legnehezebb döntését kell meghozniuk.

"Egyesek tévképzetével ellentétben őt természetesen képtelen lettem volna megölni. Tudják, szerettem. Szerelem volt első látásra, utolsó látásra, örökkön-örökké tartó látásra."

"A Lolita bizonyos értelemben túlságosan nagy regény. Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer, amely erősebb, mint bármelyik, amit eddig felfedeztek vagy létrehoztak... A Lolita kegyetlen könyv a kegyetlenségről." Martin Amis írta ezt Nabokov leghíresebb regényéről: egyike annak a számos - vagy inkább számtalan jelentős írónak -, akikre nemcsak a Lolita, hanem az egész nabokovi életmű óriási hatással volt.
A Lolita, melyet annak idején meg sem akartak jelentetni merészen szexuális tartalmas miatt (s mert a regénybeli elbeszélő egy helyenként rokonszenvesnek tetsző pedofil), ma már igazi klasszikus, sőt minden idők egyik leghíresebb regénye. Két kiváló film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és könyvtárnyi tanulmányt írtak róla: a tudós kutatók a szerző szinte minden egyes mondatát elemezték és értelmezték már.
Lolita, a "nimfácska", a világirodalom egyik legtragikusabb és legrejtélyesebb hőse: amit tudunk róla, azt csak Humbert Humberttől tudjuk, a mű aberrált és kifinomult szadista elbeszélőjétől - s talán éppen ezért vált ki annyi különféle érzést a különböző olvasókból. Amihez persze a könyv bámulatos nyelvi és gondolati gazdagsága is hozzájárul - a Lolita a szó szoros értelmében "kiolvashatatlan" könyv, amely mindig újabb és újabb szépségeit mutatja meg, ha próbálunk a mélyére hatolni.
A Helikon Kiadó sorozatában Nabokov híres regényei mellett egy-egy interjút is közlünk - számos olyan gondolat, mondat, frappáns megfogalmazás szerepel ezekben, melyek segítenek a művek és a nabokovi esztétikai világ megértésében

Átdolgozott, új kiadás

A mára kultuszkönyvvé vált Budapest Könyv huszonöt éve jelent meg először. Alighanem része volt az azóta egyre népszerűbb városi sétamozgalom kialakulásában. Olyan útikönyvnek álcázott városportré és -kalauz, amely Budapest régi és új arcait egyaránt igyekszik bemutatni.

Kíváncsi, különböző mértékben tájékozott olvasóit bevezeti az építészettörténetbe, a vizuális és kulináris tudományokba és sok más dologba.

Az átdolgozott kiadást a már megszokott háromdimenziós térképek mellett számos alaprajz, rengeteg archív Fortepan-kép és a szerző saját fotói illusztrálják. Újdonsága a jó néhány QR-kód, melyek átjárók az internet és a mozgóképek világába.

Kedves olvasók, sose felejtsék: Budapest nem csak a budapestieké!

"Török András könyvének legnagyobb erénye, hogy most, amikor sokaknak kényszer, másoknak sikk elhagyni az országot, az 500 oldal végére kiderül, hogy mégiscsak Budapest a világ közepe."
Gréczi Emőke, ArtPortal, 2012

Török András 1954-ben született, természetesen Budapesten. A budapesti bölcsészkaron folytatott tanulmányokat követően volt nyelvtanár, színházi tipográfus, a 2000 folyóirat egyik szerkesztője, kulturálisminiszter-helyettes, fotóház-igazgató, filantrópia-tanácsadó, a Budapest folyóirat szerzője és kiadója, a Fortepan önkéntes menedzsere. Első könyvei íróéletrajzok voltak. 1986-ban Bécsben határozta el, hogy útikönyvíró lesz. Olyan könyvet akart írni Budapestről (eredetileg külföldieknek), amelyből az igazi várost lehet megismerni, nem csak a kulisszákat. Zuglóban nőtt fel, aztán lakott a Józsefvárosban, Angyalföldön, sokáig az Újlipótvárosban, egy ideje Ólipótvárosban él. Ennek ellenére (újabban) Budát, Óbudát sem téveszti szem elől. "Egész Budapest a szűkebb pátriám, hasonlóan ahhoz, ahogy magyarként egész Európát tekintem hazámnak" - nyilatkozta egyszer.

Uralkodásra születtél, de egy zsarnokhoz mész feleségül. Tehetetlenül nézed, ahogy feláldozza a gyermekedet, hogy kiengesztelje az isteneket. Végigkíséred, amint hosszú háborút vív egy idegen városállam partján, és saját kegyetlen gondolataiddal vigasztalod magad. Mert nem ez volt az első gonosz tett ellened. Nem ezt az életet érdemelted. És nem ez lesz a veszted. Lassan tervet szősz. Mert te már rég megértettél valamit, amit a többiek ez idáig sem: ha nem kapsz hatalmat, akkor magadnak kell megszerezned. Klütaimnésztra újramesélt története elképesztő erővel láttatja az ókori görögök, a hatalom és a próféciák világát. Egy felejthetetlen királyné portréja, az emberiség, az anyaság, a testvériség, a gyász, a veszteség és a bosszú kiemelkedő jellemrajza.

Két év és három hónap telt el azóta, hogy Ophélie akarata ellenére visszatért Animára. Kényszerű magányában gondolkodni volt ideje elég, és elmondhatatlanul szeretne végre utánajárni mindannak, amit Faruk Könyvéből kiolvasott és Istentől megtudott. Némi segítséggel eljut Bábelre, és hamis személyazonosság alatt igyekszik megtalálni a helyét az ottani társadalomban.

A beilleszkedés egyfelől nem túlságosan nehéz, ugyanis a szilánkcsoport lakossága származását tekintve igen vegyes, a legmodernebb technikai vívmányokkal azonban olykor meggyűlik az Animista baja. A nyomozását leginkább az segíti, hogy felveteti magát a helyi virtuózneveldébe, ahol persze újabb ellenfelei és irigyei is akadnak. De vajon az olvasótehetsége elég lesz-e ahhoz, hogy mélyebbre ásson, és közelebb kerüljön az igazsághoz? És hogy Thorn nyomára bukkanjon a bábeli zűrzavarban?

A Harry Potter sorozat hatodik kötete 2006. február 10-én jelenik meg magyar nyelven az Animus Kiadó gondozásában. A szerző nem árulja el előre, hogy ki a címben szereplő félvér herceg, csak annyit közölt, hogy nem az immár hatodéves varázslótanonc, de nem is Lord Voldemort, a gonosz varázsló. A regény egyik szereplője meghal - egyelőre titok, hogy ki.

A romantikus komédia műfajának koronázatlan királynője harmadik regényében könyvrajongókról írt - könyvrajongóknak!

Egy nyár, két ellenlábas és egy cselekményfordulat, amit egyikük sem látott előre.

Nora Stephens élete a könyvek körül forog. Elolvasott mindent, ami elolvasható, ő maga viszont egyáltalán nem egy tipikus regényhős. Azaz nem hetyke, pimasz, merész csaj, nem laza, nyugis álomnő, és a legkevésbé sem cukorfalat. Hanem kőkemény irodalmi ügynök, aki legfeljebb az ügyfelei szemében hősnő.
És akinek a vadvirágos réten piknikezés, a jóképű vidéki doki, a deltás pultos vagy más hasonló figurák helyett Charlie Lastrát, a mogorva New York-i könyvszerkesztőt dobta a gép. Igazi cuki találkozás lehetne ez hős és hősnő között, ha nem futottak volna már össze többször New Yorkban, és a megismerkedésük nem lett volna híján mindennemű cukiságnak.
Nora jól tudja, hogy korántsem ideális regényhősnő, és Charlie is tisztában van vele, hogy nem ő a nagybetűs álomférfi. De miután újra és újra egymásba botlanak - a véletlenek olyan összjátéka folytán, amely cselekményszálat minden valamirevaló szerkesztő kukázna -, felfedeznek valamit, ami alapjaiban rengeti meg az önmagukról írt, gondosan megkomponált sztorijukat.

"A tökéletes nyári romkom." - Parade

"Az egyik kedvenc szerzőm." - Colleen Hoover, New York Times-bestsellerszerző

"Emily Henry könyvei igazi ajándékok az olvasóknak: tökéletes bennük a szenvedély és a kedves évődés aránya. A szövegük könnyed, a karaktereik bűbájosak. Az egyetlen rossz bennük, hogy véget érnek." - V.E. Schwab, az Addie LaRue láthatatlan élete New York Times-bestseller szerzője

"Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban."
Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenkettedmagával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. "Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén." A történet ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokk-terápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve - ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. A regény önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében Sylvia Plath öngyilkos lett.

"A legjobb regény, amit Auster valaha írt." - New York Times

1967, New York City. Adam Walker húszéves, költő szeretne lenni, és a Columbia Egyetemre jár. Találkozik egy titokzatos franciával, Rudolf Bornnal, és Born csábos, hallgatag barátnőjével. Walker csakhamar egy perverz háromszögben találja magát. Amikor váratlanul történik valami erőszakos, Walker élete megváltozik.

A Láthatatlan az amerikai irodalom élő klasszikusának tizenötödik regénye, amely négy összekapcsolódó egységből áll. 1967 és 2007 között mozgunk az időben, a szerzőség, önazonosság és emlékezet árnyékos határvidékére vezető történet három elbeszélő szavaiból bontakozik ki. Egy távoli sziget a Karib-tengeren, Párizs, Brooklyn - a Láthatatlan tereit fiatalság, düh és túlfűtött szexualitás tölti be. Az olvasó sokadjára meggyőződhet róla, hogy Paul Auster korunk egyik leglátványosabb képzelőerővel megáldott tehetsége.

"Amint kiolvastad, egyből újra akarod kezdeni. A legjobb regény, amit Auster valaha írt." - New York Times

"Auster még nem írt ennél jobbat." - Seattle Times

"Megrázó... Elsőrangú stílus, pszichológiai mélység, lebilincselő történet, amely már-már példázattá válik: mesteri." - Sunday Times

"Van az a regény, amelyet olvasván az ember még levegőt is elfelejt venni. A Láthatatlan ilyen regény." - The Boston Globe

"Káprázatos. Bámulatos teljesítmény." - Houston Chronicle