A Még olvasása közben az volt az érzésem, hogy a terápiás utadról és a belső munkádról szóló őszinte ábrázolás még nagyobb sebezhetőséget igényelt, mint a szexualitásról szóló részek. Melyiket volt nehezebb megírnod?
A terápiás utamról és a szexualitásomról való írás eléggé összefüggenek. Az egész arról szólt, hogy nagyon őszinte legyek magammal, és próbáljam a történetem legigazabb verzióját elmesélni. Ez azt jelentette, hogy a terápiás ülések és a szexuális élményeimnek is az érzelmi mélyére kellett eljutnom. Az írás során gyakran tartottam szünetet, hogy lefeküdjek és sírjak. De amikor ezt kellett tennem, tudtam, hogy nem a színleléssel, hanem az igazsággal foglalkozom.
Úgy tűnik, a házasságod megnyitása mély önismereti munkához és a múltbéli traumák gyógyításához vezetett. Mit gondolsz, eljutottál volna erre a pontra akkor is, ha nem ezt az életformát választod?
Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen. Az, hogy a nyitott házasságot választottam – és elköteleződtem az iránt, hogy a felmerülő problémákat feltárjam –, nagyrészben hozzájárult ahhoz, aki most vagyok. De nem szeretném, hogy ezt bárki félreértse. Nem azt mondom, hogy ezért másoknak is pont úgy kell cselekednie, mint nekem. Mindnyájunknak megvan a saját egyedi útja. Az a fontos, hogy figyeljünk magunkra, és legyünk nyitottak arra, ami hívogat minket, miközben az utunkat járjuk.
Lenyűgöző volt olvasni, hogy a féltékenység milyen ősi erő tud lenni bennünk, nőkben. Hogyan alakult ez az érzelem számodra az évek során?
Ma már egy nagyon hasznos érzelemként tekintek a féltékenységre, ami jelzi, ha valamilyen szükségletem nem teljesül egy adott pillanatban. Ez néha azt jelenti, hogy a férjemnek többet kell nyújtania nekem – több időt vagy több megerősítést az irántam érzett szeretetéből. Gyakran azonban azt jelenti, hogy saját magamnak kell többet adnom. Önszeretet nélkül soha nem fogod magadnak elégnek érezni. És ez az érzés, ami a féltékenységet táplálja. Mostanában ritkán vagyok féltékeny, de amikor felbukkan, akkor odafigyelek rá.
Amikor a könyv ötlete legelőször felmerült benned, rögtön támogatta a férjed? Milyen volt az a beszélgetés amikor eldöntöttétek, hogy ilyen nyíltan beengeditek a világot a családi életetekbe? Nem féltél attól, hogyan hat majd ez a fiaidra?
Amikor először meséltem a férjemnek az ötletről, mélyet sóhajtott. Majd teljes mellszélességgel mögém állt. Bár ő is része a történetemnek, megértette (és meg is érti), hogy ez mégiscsak az én történetem, és jogom van elmesélni. Szorongtam attól, hogyan fognak a gyerekeim reagálni, de miközben írtam, őszintén nem tudtam, hogy valaha megjelenik-e majd a könyv. Ebbe a bizonytalanságba kapaszkodtam. Úgy írtam a könyvet, mintha soha, senki nem olvasná el. És ez tényleg segített abban, hogy őszintén írjak.
Gondolom sok olvasót érdekelt, hogy mennyit aggódtál emiatt. Végül hogyan reagált a szűk környezeted a könyvre?
Áldott helyzetben vagyok, hiszen a közeli családom és baráti köröm összes tagja támogatott. A szüleimnek és a kisebbik fiamnak volt eleinte a legnehezebb a könyv, de már ők is nagyon büszkék rám. Az is segít, hogy senkinek az életére nem volt negatív hatással a könyv. Azok az emberek, akik ismernek és szeretnek minket, nem ítélkeznek. Azoknak pedig, akik nem ismernek minket, nincs hatalmuk az életünk felett.
Ha visszatekintesz az elmúlt pár évre, van bármi amit másképp csináltál volna?
Semmit sem bánok. Ez nagyrészt azért van, mert nem hiszek a hibákban. Ahogy a Mégben írom, minden, ami az életben történik egy lehetőség a tanulásra és a fejlődésre.
Mi lepett meg leginkább az olvasók – különösen a nők – reakcióiban? Voltak olyan visszajelzések, amelyekre nem számítottál?
Nem számítottam arra, hogy ennyi nő, aki határozottan monogámnak vallja magát, ilyen melegséggel fogadja majd a történetemet. De nagyon örülök, hogy így történt. Sok nő tudott az anyaként szerzett tapasztalataimmal azonosulni, a gyermektelen nők pedig a lánygyerekként megélt érzéseimmel. Emellett nagyon sok nő küzd önfeláldozó hajlamokkal. Összességében, bár a szex nagy része a történetemnek, nagyon boldog vagyok, hogy nem nyomta el a többi részt.
Megváltoztatta a könyv megírása a kommunikációt a házasságotokban és a családon belül? Elindított új típusú beszélgetéseket?
Határozottan. Olyan beszélgetéseket folytattam a szüleimmel, a gyerekeimmel, a nővéremmel és a férjemmel, Stewarttal, amelyekhez soha nem lett volna bátorságom a könyvíráshoz szükséges mély belső merülés nélkül. A Még megírása óta nincs semmi, amiről félnék beszélni, az igazság felszabadít.
A terápiát az utad kulcsfontosságú részeként írod le. Mit tanácsolnál valakinek, aki épp most kezdi az önismereti munkát, mi legyen az első lépés?
Igen, nagyon hiszek a terápiában. A másik létfontosságú dolog számomra a meditáció volt. Transzcendentális meditációt végzek, de sok más stílus létezik. Minden olyan gyakorlat, ami arra ösztönöz hogy befelé nézz, értékes lehet.
Mit olvasol jelenleg? Mik voltak azok a könyvek amik segítettek neked a Még megírása során?
Most épp újraolvasom Eckhart Tolle A most hatalma című könyvét, amit nagyon ajánlok. A Még írása közben rengeteg női memoárt olvastam. Elizabeth Gilbert Ízek, imák, szerelmek és Cheryl Strayed Vadon című könyveit joggal tartják klasszikusnak. Részt vettem egy workshopon Dani Shapiroval is, aki nagyszerű memoárokat és regényeket ír. Lisa Taddeo Három nő és Christie Tate A csoport című könyvei szintén nagy hatással voltak rám.
