Másodvirágzás
Violette békében és nyugalomban él a temetőben: ápolja a veteményesét, feljegyzést készít minden temetésről, a gyászbeszédekről, gondozza a sírokat és a temetőkertet éppúgy, mint a hozzá betérő ...
Júniusi NIOK közös könyvként nálunk is kapható A vasárnap koldusai! Májusban jelent meg a várva várt magyar fordítás, így a moly.hu-n már befutottak az első kritikák. Valérie Perrin ezúttal is lenyűgözte az olvasókat, ha pedig nálunk vásároljátok meg A vasárnap koldusait, a szerző exkluzív üzenetét is megkapjátok mellé. A francia író debütáló regényével sokan a Másodvirágzás után találkoztak, így adta magát az összehasonlítás. Magasra volt téve a léc, de úgy tűnik, ez nem volt akadály: egy igazi kinccsel lettünk gazdagabbak!
Valérie Perrint egyre nagyobb érdeklődés övezi, így a Libertine Blogon egy portrét is olvashattok róla. Abban az írásban is kitértünk arra, micsoda nemzetközi sikersztori lett a Másodvirágzás – olyannyira, hogy a szerzőben „vakon” megbíztunk, Szabados Ági kivételesen előolvasás nélkül hirdette ki közös könyvnek A vasárnap koldusait. Június utolsó vasárnapján tehát ezzel a regénnyel vár titeket Ági a szokásos kibeszélőn, addig is a NIOK Facebook-csoportban várjuk a további beszámolókat, véleményeket! Most pedig jöjjenek az első „fecskék”.
„Alig vártam a magyar kiadását, mert a francia ismerőseim állították, hogy jobb a Másodvirágzásnál. Tényleg jobb. (...) Sokszereplős, szétágazó, Netflix-jellegű történetmesélés, a Másodvirágzáshoz hasonlóan édes-bús a hangulat, (...) itt sem mindennapiak a körülmények, és ami a leglényegesebb azonosság: Perrin ismét megadja az olvasás örömét. Belefeledkezel.” (Párpi)
„Varázslatos a könyv, a hangulata, a szereplők, a cselekmény és a sok fordulat annyira olvasmányossá teszi, hogy nem is akarod, hogy vége legyen a történetnek. (...) Ajánlom mindenkinek, aki egy igazán érzelmes és fordulatos könyvre vágyik, mellőzve minden sallangot és klisét.” (csikiadelka)
„Olvasása közben újra és újra rájössz, mennyire értékesek azok a pillanatok, amiket az idős szeretteinkkel tölthetünk, és hogy igenis minden apró látogatás számít, mert végül úgyis azt kívánod majd, bárcsak többször szántad volna erre az idődet. Justine és Hélene történetei gyönyörűen egybefonódnak, tanúbizonyságot téve arról, hogy a boldogság egy folyamatosan változó állapot, és az élet nem mindig rózsás – de van, amikor igen, és ezekért a pillanatokért megéri élni.” (kica05)
„Átfogó és érzelemdús képet kapunk az idősek világáról, gondolkodásáról (...), valamint szemtanúi lehetünk az idős és a fiatal generáció közötti kapcsolatnak, amiben egy olyan barátságot és kötődést ismerünk meg, ami nemcsak megható, de egyben tanulságos is.” (konyvkritika)
A bejegyzés megtekintése az InstagramonFábián Réka // konyvmoly.com (@konyvkritika) által megosztott bejegyzés
„Perrin lépcsőzetesen építi fel a történetet, és a végére szépen összeáll minden szál, mint egy kirakós. (...) Finom érzékenységgel nyúl hozzá a szerelem, a háború, a barátság és a házasságtörés témaköreihez. (...) Türelmetlenül várod a végét, (...) tovább akarsz libegni a Földközi-tenger tajtékos vizén, és engedni, hogy Perrin vezessen tovább a történetben.” (Nazgul)
„Nehéz szavakba önteni mindazt, amit olvasás közben éreztem. A Másodvirágzás után nagyon vártam, hogy ismét Valérie Perrintől olvashassak, egyszerűen lenyűgöző, milyen szépen ír. Teljesen magával ragadó. (...) Ez a könyv legalább annyiszor megsiratott, mint a Másodvirágzás, de ugyanúgy egy percét se bánom. Varázslatos, egy igazi kincs.” (readlaughlive_00)
„Egy könyv, amely a legborúsabb napokba is képes fényt varázsolni. (...) Mélyen megindító és finom érzékiséggel papírra vetett történet egy kivételes tehetséggel megáldott író tollából.” (adamtailor93)
"Egyesek tévképzetével ellentétben őt természetesen képtelen lettem volna megölni. Tudják, szerettem. Szerelem volt első látásra, utolsó látásra, örökkön-örökké tartó látásra."
"A Lolita bizonyos értelemben túlságosan nagy regény. Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer, amely erősebb, mint bármelyik, amit eddig felfedeztek vagy létrehoztak... A Lolita kegyetlen könyv a kegyetlenségről." Martin Amis írta ezt Nabokov leghíresebb regényéről: egyike annak a számos - vagy inkább számtalan jelentős írónak -, akikre nemcsak a Lolita, hanem az egész nabokovi életmű óriási hatással volt.
A Lolita, melyet annak idején meg sem akartak jelentetni merészen szexuális tartalmas miatt (s mert a regénybeli elbeszélő egy helyenként rokonszenvesnek tetsző pedofil), ma már igazi klasszikus, sőt minden idők egyik leghíresebb regénye. Két kiváló film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és könyvtárnyi tanulmányt írtak róla: a tudós kutatók a szerző szinte minden egyes mondatát elemezték és értelmezték már.
Lolita, a "nimfácska", a világirodalom egyik legtragikusabb és legrejtélyesebb hőse: amit tudunk róla, azt csak Humbert Humberttől tudjuk, a mű aberrált és kifinomult szadista elbeszélőjétől - s talán éppen ezért vált ki annyi különféle érzést a különböző olvasókból. Amihez persze a könyv bámulatos nyelvi és gondolati gazdagsága is hozzájárul - a Lolita a szó szoros értelmében "kiolvashatatlan" könyv, amely mindig újabb és újabb szépségeit mutatja meg, ha próbálunk a mélyére hatolni.
A Helikon Kiadó sorozatában Nabokov híres regényei mellett egy-egy interjút is közlünk - számos olyan gondolat, mondat, frappáns megfogalmazás szerepel ezekben, melyek segítenek a művek és a nabokovi esztétikai világ megértésében
A köd városa novellái a négy regényből álló Elfeledett Könyvek Temetője irodalmi világát bővítik tovább a sajnos idejekorán elhunyt világhírű szerző elképzelése és tervei alapján: egy-egy szereplő eddig ismeretlen vonásait tárják fel, beavatnak a legendás könyvtár keletkezésének történetébe, az elbeszélések légköre, témái és motívumai is mind ismerősek lesznek a regényfolyam olvasói számára.
Ahogy újdonságokkal sem fukarkodnak, s belépőként szolgálhatnak a spanyol író lenyűgöző, kísértetjárta, ellenállhatatlan látomásába - egyszersmind a rejtélyes, időtlen, párás-ködös Barcelona lakóinak életébe. Ez a kötet több mint pusztán elbeszélések gyűjteménye! A köd városa a maga teljességében mutatja be Carlos Ruiz Zafón összetéveszthetetlen írói világát, akár a fejlődésregény, a horror, a thriller vagy a romantikus szerelmi történet műfajában kalandozik - és ahogy tisztelettel fejet hajt nagy irodalmi elődje, Cervantes előtt.
A friss Nobel-díjas Annie Ernaux két kisregénye olvasható ebben a kötetben. A két írás a szerzőtől megszokott szikár, pontos és kíméletlenül őszinte mondatokban beszéli el egy férfi és egy nő - Ernaux édesapja és édesanyja - életét.
A hely, amellyel az írónő első nagy irodalmi sikerét aratta, az apáról szól, aki nincstelen, iskolázatlan családból származott, de hihetetlen fegyelemmel és szorgalommal egy szatócsüzlet-kávézó tulajdonosává küzdötte fel magát a normandiai kisvárosban. A viszonylagos anyagi biztonság megszerzése mellett azonban nem marad idő a műveltség elsajátítására, ami folyamatos szégyenérzettel tölti el - miközben a középiskolai tanárrá, majd párizsi íróvá váló lánya árulónak érzi magát.
Az Egy asszony Ernaux édesanyjának életét beszéli el, nem sokkal azután, hogy Alzheimer-kórban, emlékezetét és szellemi-fizikai képességeit fokozatosan elveszítve meghalt. Ernaux két kisregénye a család felemelkedéséért küzdő szülők életén kívül a szülő-gyermek kapcsolat összetettségéről - szeretetről, gyűlöletről, összetartozásról, bűntudatról -, a szülők halála utáni talajvesztésről és a társadalmi felemelkedés megaláztatásairól is szól.