Nők a hazai pályán

Egyre többen élünk mozaikcsaládban, miközben gyakran nem vagyunk felkészülve az ebből fakadó kihívásokra.
A korábbi kapcsolatok felbomlása után gyerekek és felnőttek egyaránt új családi viszonyok között találják magukat, a mozaiktestvér és a mozaikszülő az új családi dinamika fontos szereplőjévé válik.
Ezek a helyzetek bonyolult viszonyokhoz vezetnek, amelyekhez rengeteg szeretetre és türelemre van szükség.
Ez a könyv ahhoz kíván segítséget nyújtani, hogy a sok különbözőség hogyan vezethet közös boldogsághoz.

Dr. Ságh Beáta Pakson nőtt fel, jelenleg is ott él.
Orvos és pszichológus, személyközpontú tanácsadó, családterapeuta-jelölt. Célja mindig a test és lélek egységének megismerése és segítése volt.
Jelenleg háziorvosi munkája mellett pszichológusként is dolgozik, érdeklődése az egyén legfontosabb közege, a család működése felé irányult.
Hobbija a kreatív írás. 2020 óta a Péterfy Akadémia hallgatója, írásai eddig a Felhő Cafén jelentek meg.
Egyedülálló, két nagyszerű fiatal felnőtt gyermeke van, akik már saját életüket élik.

Egy rég elfeledett átok, ami a család női ágán vonul végig, arra várva hogy egyszer feloldozást nyerjen.
1916 és 2022 Budapest.
Két nő, akik sosem ismerték egymást, sorsuk mégis összefonódik.
Száz év különbséggel ugyan, de Róza vidéki lányként Budapestre kerülve ugyanazt a hivatást választja, mint ükanyja, Katus. Azonban nemcsak a hivatásuk hasonló, hanem a sorsuk is, ugyanis száz évvel azelőtt, a múltban volt egy titok, aminek a jelenben, Róza életében is hatalmas ereje van.
Transzgenerációs traumaoldó önismereti regény, ami abban segít, hogy feltárhassuk azokat a múltbéli veszteségeket, csalódásokat, amik talán nem is a mieink, hogy ezután a gyógyulás útjára léphessünk.

Flóra fiatal, gyermektelen, egyedülálló nő, akit a társadalmi elvárások súlya nyom. Éva középkorú asszony, aki elvesztette önmagát, boldogtalan házasság béklyózza, és a régmúlt sötét árnya vetül rá. Az energikus, válófélben lévő Lívia pedig mintha a saját személyiségét és a bizonytalan jövőt cipelné magán súlyos hátizsákként. Nem is sejtik, mennyit segítenek egymásnak abban, hogy a terheiktől megszabaduljanak.
Az Akinek egyszer szárnya nő hármójuk egymásba fonódó, filmszerű története arról, hogyan élik meg személyes sorsuk kihívásait, az azok általi átalakulás folyamatát, és miként lelnek rá az elrugaszkodás pillanatára az életükben.
Pápay Eszter regénye a női sors összetettségének érzékenységgel teli lenyomata, amely félelmeken, belső vívódásokon és transzgenerációs traumán végigvezetve juttatja el hőseit a szárnybontás pillanatáig, azt üzenve, hogy a szárnyak kitárása nem bűn – hanem eredendő, igaz állapotunk.

Olykor szabadságra kell mennünk a saját életünkből. Amikor fordulóponthoz érkezünk, és rádöbbenünk, hogy már régóta nem azzal töltjük a napjainkat, amivel szeretnénk. Amikor végre meghalljuk, mit mond addig makacsul elnémított belső hangunk. Amikor megértjük, hogy ki kell lépnünk a megszokott környezetünkből, mert csak így láthatunk rá önmagunkra, és találhatjuk meg a hitelesebb élet felé vezető utat.
Sokan ilyenkor felülnek egy Spanyolországba tartó repülőre, és meg sem állnak az El Caminóig. A papagájos ablak szerzője másfelé indult, Németországba, ahol szintén vezet egy zarándokútvonal, összekötve Luther életének legfontosabb színhelyeit. Utazott hajóval az Elbán és szamárháton fel Wartburg várába, lakott romantikus panzióban és gótikus kolostorban, sétált girbegurba középkori utcákon és tévedt el őserdőben, s eközben megtanulta újraértelmezni legfontosabb élményeit, emlékeit. Hiszen egy régi történelmi alak és egy mai, modern átlagember is könnyen találhatja magát hasonló helyzetekben, nézhet szembe hasonló kihívásokkal, és tapasztalhat meg hasonló érzéseket.
A papagájos ablak egy szökés történetével indul, és egy megérkezéssel fejeződik be. De ahogy a mondás tartja: ahol egy út véget ér, ott elkezdődik egy másik.

A Collegienstrasse végén álló, majd ötszáz éve csak Luther-házként ismert kolostor előtt nem a házigazda szobra üdvözli a vendégeket, hanem a felesége siet át az udvaron lobogó szoknyával. És teljes joggal, mert a Barbara Cranachtól tanultakat kiválóan hasznosítva ő szedte ráncba ezt a házat és annak minden lakóját, beleértve az urát is. Az esküvőjük idején a barátcella magányához szokott férj már elmúlt negyvenéves, így kezdetben elég nehezen vette fel a fordulatszámot.
"A házasság elején különös gondolatai támadnak az embernek. Az asztalnál ez jut eszébe: -Eddig egyedül voltál, most kettesben vagy. - Az ágyban, ha felébred, lát maga mellett két copfot, amit azelőtt nem látott" - vallotta be az Asztali beszélgetésekben, és nekem folyvást ennek a két szőke copfnak a gazdája jár a fejemben, miközben végigjárom a zegzugos épületet. És össze is találkozom vele, bár a Lucas Cranach által festett portrén a hajfonatok megbújnak a sárga-fekete főkötő mögött. A festmény magas arccsontú, határozott arcú fiatal nőt ábrázol, ferde vágású, szürkéskék szemmel és finom metszésű szájjal; látszik rajta, hogy amit a fejébe vett, azt előbb-utóbb meg is valósította.
MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A papagájos ablak az eredetileg 2017-ben megjelent regényes útinapló új kiadása.

Milyen az az ember az életedben, aki igazán szeret?
- Elfogad olyannak, amilyen vagyok. Szeret a hibáimmal, a gyengeségeimmel, a félelmeimmel együtt. Feltétel nélkül. Mert igazán ismer.
- És te? Te is így szereted magad?
- Nem - felelem hezitálva. - És nem tudom eldönteni, hogy azért, mert én viszont feltételekhez kötöm a szeretetet, vagy mert nem ismerem magam igazán.

Az Idegen, az Átutazó és a Jövevény után újabb találkozás vár ránk a halál és a születés, a folytonosság, az öröklét megválaszolhatatlannak tűnő kérdései között. A Barát mindegyiküket jól ismeri. Mert ő az, aki akkor is ott van, amikor mindenki más már odébb áll. Aki vezet az úton, elénk tárja a végtelent, de kíméletlenül megmutatja a végleteket is. Tudja, mit jelent a boldogság, de nem áll elénk, ha éppen a pokol felé tartunk. Mert tudja, hogy mindennek megvan az oka. Mert ő ismer a legjobban.
De ki ő? És vajon azt is tudja, miért vagyunk a világon?

Kedves olvasóm! A TALÁLKOZÁSOK kisregénysorozat negyedik része önismereti utazás. Ezen az úton magam is végigmentem, és szeretnélek hozzásegíteni, hogy te is ellazultan, meditációként élhesd meg az utolsó fejezetet. A könyvben található QR kódot leolvasva egy hanganyaghoz jutsz. Indítsd el a felolvasást, hunyd le a szemed, és tarts velem az út utolsó méterein. Várlak szeretettel!
Bauer Barbara

Kojnok Ferenc, amióta csak az eszét tudja, pilóta akar lenni. Az ég ura. De úgy tűnik, álmát nem válthatja valóra, mert az első világháború után a trianoni békeszerződés értelmében Magyarországnak nem lehet légiereje, és nem képezhet pilótákat. Az elcsatolt kis csallóközi faluban, Vágfalván nevelkedő fiú azonban nem adja fel tervét, pedig sok más út áll nyitva előtte. Akár sakkbajnok is lehetne, nagymester, hiszen kivételes tehetsége van a játékhoz. A sors végül esélyt ad neki. Amikor 1938-ban az első bécsi döntéssel Magyarország visszakapja a Felvidék nagy részét, Kassán megnyitják a Magyar Királyi Honvéd Repülő Akadémiát, amelynek egyik legelső növendéke Kojnok Ferenc lehet. Repülős tiszti avatásán már ott van a felesége, a sudár, borostyánszemű Ágnes, akibe Ferenc annak idején első látásra beleszeretett, és a kisfia, Misi is. Ő nemcsak apja sakktehetségét, de a repülés iránti szenvedélyét is örökölte.
Ám a történelem ismét közbeszól. Apának és fiának el kell válnia egymástól, mert Ferencet 1942-ben a keleti frontra vezénylik. A fájdalmas búcsú napján egy kézzel faragott sakk-készletet ajándékoz Misinek. Rögtön bele is kezdenek egy játszmába, amelyet még hónapokig folytatnak, mindig levélben írva meg a következő lépést. Aztán nem érkezik több levél a frontról...
A doni katasztrófa után az otthon maradottak élete fenekestül felfordul. "Eltűnt" - olvassa Ágnes és Misi a hivatalos értesítőn. "Felszólítom, hogy hagyja el az otthonát!" - áll a kitelepítést elrendelő fehér lapon.

A háború után szinte minden remény elveszik. A történelem családokat szakít szét, az ország ismét csonka lesz. Elérkezik az idő, amikor csak a hit segít és a boldog múlt emléke. Amikor már nincs mibe kapaszkodni, pusztán egy elkezdett sakkjátszmába és egy ígéretbe. Az ígéretbe, hogy egy napon majd befejezik azt a partit...
Bauer Barbara új regényében a hősöket gyakran dobálja játékszerként a történelem, sorsukat nagyhatalmak harca irányítja, lelküket ezért csak a hit és a szeretet mentheti meg.

A Cholera-naplóból megismert Gruber Georgina lánya és az Árvízi napló főszereplőjének, Gruber Vilmának az unokahúga, Mosonyi Karolina 1848 tavaszán egy tipikus tizenéves lány életét éli. Iskolába jár, rajong a színházért, az irodalomért, pletykál a barátnőivel, és olykor emiatt bajba is kerül.

Karolina naplót is ír, akárcsak annak idején édesanyja és nagynénje. Az első szerelem is megérinti ezekben a mozgalmas, lázas napokban, amikor a nagyvilágban és hazánkban sorra érkeznek a hihetetlen és egy fiatal lány számára rendkívül izgalmas hírek. Mindenki az újabb párizsi revolúcióról, a pozsonyi diétáról, majd az addig elképzelhetetlen bécsi forradalomról beszél, és egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a Pest-Budán sem kell sok a forradalmi szikra kipattanásához.

Márpedig ebből Mosonyi Karolina sem akar kimaradni! Ezért hallatlan dologra szánja el magát; megszökik otthonról, és elindul a Pilvax kávéházba, mert tudja, hogy a forradalmi ifjúság ott gyülekezik, és a szerelmét is megtalálhatja ott. Ami ezután következik, az a fiatal lány életének legnagyobb kalandja és egyúttal az ország történelmének egyik legjelentősebb napja lesz. Ahogyan főszereplőnk fogalmaz: "Vannak olyan események, amelyekben sűrűbbé válik az idő, és visszatekintve hosszabbnak érezzük, mint valójában voltak. Igen, ez a másfél nap egészen biztosan ilyen volt: évek sűrűsödtek bele."

Kísérjük el Karolinát erre a kalandra Fábián Janka legújabb kisregényében, és járjuk végig a jól ismert helyszíneket, éljük át az eseményeket ezúttal egy fiatal lány szemszögéből nézve.

,,De hát... de hát te két hónapig csak fingorásztál és káromkodtál!
Ne legyél igazságtalan, mert menstruáltam is, és azt is az emberek orra alá dörgöltem.
De hát... de hát ezt én is meg tudnám csinálni!
Korrekt. Csak miért nem csinálod? Miért nem csinálod azt, amit tudsz, ahelyett, hogy amiatt vagy mérges, amit én tudok?"
De mit is tud valójában Benedek Ágota, aki a furcsa nevű, Rumbarumbammra keresztelt naplójában keresetlen őszinteséggel számol be mindennapjairól? Megnevettet bennünket például. Jólesik bepillantani abszurditásokban bővelkedő életébe, ami éppen azért izgalmas, mert annyira más, mint a sajátunk.
Felszabadít, mert bárkin és bármin élcelődik, ha arról van szó, de önmagát sem kíméli.
Inspirál, mert folyamatosan gondolkodik, reflektál önmagára és a világra. És bár elsőre azt gondolhatjuk, semmi közös nincs bennünk ezzel a karcos humorú, harmincas éveinek
elején járó nővel, végül rájövünk, nagyon is tudjuk, miről beszél.
És alig várjuk a folytatást.

Részlet a könyvből:
,,Elmondom a kedvenc viccem.
És Annamarinak is ez a kedvenc vicce. És valahányszor kérlel, hogy meséljem el újra (meg újra), előre a szája elé kapja a kezét, hátha ezúttal nem szabad nevetni. (?)
A nagyanyám, aki egy csodálatos asszony volt, és számos meglévő és jövőbeni tetoválásom ihletője, évekkel ezelőtt felhívott egy verőfényes őszi délutánon, és bús hangon közölte velem, hogy az akkori fiúm, Máté, meghalt.
Hmm.
Ja, köszönni, sosem köszönt, azt felejtsd el. Felveszed és annyi, a csávód meghalt. Ingattam a fejem mosolyogva, hogy: Máté nem halhatott meg.
Máté meghalt.
Ismét. Elmagyaráztam neki. Hogy Máté. Él.
Máté meghalt.
Mondtam neki, hogy annyira él, hogy az imént engedtem ki az ajtón, és Mamikám, nem akarod tudni, hogy miket csináltunk, amiből kiderült, hogy él!
A nagyanyám ekkor elhallgatott, elgondolkozott, és még annak a pillanatát is hallottam, azt a csendet, mikor leesik neki, hogy tényleg hülyeséget mondott, és azzal a lendülettel szólalt meg újra, hogy kijavítsa:
Jaj, Máté él! A mostohaapád halt meg.
Szabad nevetni."

- Te is olyan vagy, aki a repülőn a szárnyat fotózza a felhők fölött?
- Soha nem ülök a szárnyak mögött.

Szentesi Éva új kötetének főhőse képzeletben repülőre száll, hogy fentről vizsgálhassa önmagát, a testét, az életét. A testi és a lelki traumák utáni létezést, az őt körülvevő világot, a véletlenek összefüggéseit (amelyek csak messziről tűnnek véletlennek). Hogy milyen a viszonya a férfival, akivel él abban a sokféle vonatkozásban, ami az újrakezdést jelenti.
Ahogy a mozaikszerű gondolatok összeállnak, kirajzolódnak egy olyan nő körvonalai, akin a közösségi média, a közvélemény elvárásai ejtenek sebet, sokkal nagyobbat, mint az egykori drasztikus műtéti beavatkozások. Mert mi marad nekünk, ha mindent megosztunk magunkról?
Felsejlik ezzel párhuzamosan korunk is, amelyben szinte minden pusztulásra ítéltetett, de ezt nem veszi észre senki - még főszereplőnk is csak az új niacinamidos krémet reklámozza, miközben darabokra hullik a civilizáció.

Az elveszett főhős két barátnőjével együtt csetlik-botlik a boldogsághoz vezető rögös úton. Összekavarnak a főnökkel, újabbnál újabb diétákba fognak, testi és lelki kezelésekre járnak. Cigarettafüstös konyhákban, borospoharak fölött vitatják meg az élet dolgait, számolnak be nagy hírekről, közben néha összeszólalkoznak, de támogatják egymást.
Szentesi Éva regénye látlelet arról, hogyan értelmezi magát egy harmincas, gyermektelen nő a 2020-as években, mit gondol önmagáról, a testéről, az életéről, és hogyan funkcionál egy párkapcsolatban, ha még nem tudott megküzdeni az örökölt anyai mintákkal. A Merkúr a retrográdban egy konyhai nagymonológ, amit végighallgatnak a barátnők, és nem állják meg, hogy ne véleményezzék.

,,Egy mai és mégis kortalan regény arról, hogy egy nő lehet más és több, mint a rá osztott szerepek." - Palotás Petra író

A boldogságod kulcsa a kezedben van!

,,Szia, Szivi, mikor menjek hozzád legközelebb? Csók, Zsolt"
Beáta nem hisz a szemének, amikor a pár nappal korábban váratlanul elhunyt édesanyja, Szilvia telefonjában ilyen és ehhez hasonló üzeneteket talál. Ezenfelül Szilvi táskája egy különös kulcsot rejt, amelyen szintén az ismeretlen férfi neve köszön vissza.
,,Ha megtalálod ezt a kulcsot, mielőbb add oda Kalosa Zsoltnak." - olvasható a kulcstartón.

A család élete fenekestül felfordul, miközben a nyomozás során egyre több mindenre derül fény az anyuka boldognak vélt életével kapcsolatban. Ez pedig nagy változásokat indít el a lányban, akinek életútja kísértetiesen hasonlít anyjáéra.

Tényleg ő sem vágyik másra az anyaságon kívül? És vajon miért vezet titokban naplót az éj leple alatt?

Zubor Rozi háromgyermekes IgenAnya, újságíró, podcaster, a Micsoda történetek könyvsorozat társszerzője. Megható és elgondolkodtató első regénye egy érzelmi utazásra invitál önmagunkba.

Cage egész életében Jackie-t szerette. Már hatévesen elhatározta, hogy mindig mellette lesz. A középiskola előtt azonban egy váratlan költözés miatt elválnak útjaik, és csak évekkel később veszik fel ismét a kapcsolatot.

Jackie két dolgot tud biztosan az életről: akikhez közel kerül, azok idővel elhagyják, és ha nem küzd az apja szeretetéért, őt is elveszíti. Amikor azonban egy cserediákprogram keretében fél évre kikerül a szülői befolyás alól, életében először lehetősége nyílik arra, hogy igazán önmaga legyen.

Jackie sosem viszonozta Cage érzéseit, de ahogyan lassan feltárul előtte a fiú eddig ismeretlen oldala, úgy tűnik, kezd kicsúszni a keze közül az irányítás, és már nem ura az érzelmeinek. Ahhoz viszont, hogy lépni tudjon, el kell döntenie, milyen ember szeretne lenni...

Jackie és Cage története egy másik nézőpontból világítja meg A vonzás törvénye és A vonzás szépsége cselekményét, valamint a rajongók betekintést nyerhetnek a sorozat szereplőinek múltjába is.

A füredi lány-sorozathoz kapcsolódó novellából megismerhetjük Ria és Csáky Konrád gróf történetét, akik az Úr 1757. esztendejében a szőlődombok között rejtőző paloznaki kastélyudvarban találkoznak először. Jobban különbözni sem tudnának, mégis különös kapcsolat alakul ki közöttük. Sorsuk összefonódása vajon milyen jövőt tartogat számukra?

Szerelem a századelőn...
1910, Fiume - A Magyar Királyság egyetlen kikötője.
Az Adriai-tenger partján virágzik a kereskedelem, ezért a híres pesti cukrász, Gerbeaud Emil megvásárolja a fiumei csokoládégyárat, és üzletet nyit az abbáziai luxusvillák és fényűző szállodák szomszédságában. Így kerül a fiumei gyorsvonattal a belvárosi cukrászdában dolgozó Szépkúti Blanka kisasszony egyenesen a híres tengerparti sétaútra - a kalapos kisasszonyok és sétapálcás urak legelőkelőbb üdülőhelyének szívébe.
A Gerbeaud-kisasszony útjába egy tengerészt sodor a bóra nevű szél, akivel csupán abban egyeznek, hogy mindkettőjüknek igen határozott víziója van arról, hogyan is képzelik el a jövőt.
Az emberek csupán véletlenül találkoznak életük során, vagy a sors rendeli így?
Vajon a szerelem fordít a sorsunkon vagy éppen beleteljesíti azt?

Karády Anna, a nagysikerű A füredi lány-trilógia írója különleges csemegét kínál a történelmi regények kedvelőinek: új, romantikus története az Osztrák-Magyar Monarchia idejébe, az ,,aranykor" éveibe repíti vissza az olvasókat - emlékeztetve az elfeledett magyar haditengerészeti évekre, amikor az Adria még magyar tenger is volt.