Nők a hazai pályán

Körösi Laura háromgyermekes, boldog házasságban élő ötvenes nő. Az élete ugyan izgalmaktól mentes, de talán éppen ezért gondolja úgy, hogy ennél többet nem is kívánhatna magának. Férje sikeres építész, a három fia közül az egyik egyetemre jár, a másik nősülni készül, a harmadik lázadó kamaszévei előtt áll. Laurának nincs más dolga, mint egyengetni a gyerekei útját, és segíteni férje munkáját. Nagy ritkán mégis rátör egy sosem élt élet utáni nosztalgikus vágy. Ilyenkor elmegy a nagyanyjához, és szétnéz a dédnagymama festményei között a padláson.
Laura gyermekkorát a dédnagymamája, nagymamája és édesanyja hármasában töltötte, a három nő hallgatással teli, feszült kapcsolata között egyensúlyozott, miközben fogalma sem volt, mi okozza az örvényt a felszín alatt. Legjobban a dédnagymamájához kötődött, a bohém, ifjúkorában színésznőnek készülő, később minden örömét a festésben kiélő asszonyhoz.
Hosszú évek teltek el, mire Laura teljesítette egykori ígéretét, és a dédnagymama festményeiből kiállítást szervezett. Arra azonban nem számított, hogy minden egyes kép a saját múltjának egy darabja, minden egyes szín egy emléktöredék, a képekhez tartozó elbeszélések pedig lassan kibontakozni engednek egy évtizedekre hallgatásba burkolódzott történetet.
Titkok, elhallgatás. Vajon mi okoz nagyobb lelki terhet: a kíméletes csend, vagy a kimondott, olykor kegyetlen valóság?
Bauer Barbara új regénye a négy asszony történetén keresztül egy generációkon átörökített, mélyen elzárt trauma útját követi végig a tragédia pillanatától a felismerés napjáig, a II. világháború végjátékától napjainkig.

Felhőtlen nyaralásnak indult...

A nap hét ágra süt, az Adriai-tenger türkizkék vize szinte szikrázik a melegben, amikor a hattagú család hajóra száll, hogy méltóképpen ünnepeljék meg a családfő hatvanadik születésnapját. Váratlanul azonban vihar kerekedik, így kénytelenek kikötni egy lakatlan szigeten. Azt remélik, átvészelik valahogy az éjszakát, aztán reggel indulhatnak is tovább.

Esztert nem csak a vihar aggasztja, hanem az is, hogy az elutazásuk előtt valaki feltörte a Facebook profilját, és a nevében obszcén bejegyzéseket posztolt. Ki akarja befeketíteni az ismerősei előtt? Vajon a posztok tartalma szemenszedett hazugság vagy épp ellenkezőleg? És van ennek az egésznek bármi köze ahhoz, ami a szigeten történik?

Az elemek tombolása nem csitul, és amikor az egyik utas eltűnik a fedélzetről, Eszter úgy dönt, a kezébe veszi az irányítást, és megpróbál rájönni, ki és mi áll a háttérben.

Sietnie kell, mert az idő szorít, ők pedig egyre kevesebben vannak...


"...a sötétség odakint, a tengeren, egész mást jelent. Körbenézel, és áthatolhatatlan, egynemű
fekete függönynek látsz magad körül mindent, aztán rápillantasz a navigáción a térképre, és rájössz, hogy az a fekete valójában apró szigetekkel, zátonyokkal és magányos sziklákkal teliszórt, dühöngő tenger, és akkor - ha addig még nem tetted - rettegni kezdesz."

Egyre többen élünk mozaikcsaládban, miközben gyakran nem vagyunk felkészülve az ebből fakadó kihívásokra.
A korábbi kapcsolatok felbomlása után gyerekek és felnőttek egyaránt új családi viszonyok között találják magukat, a mozaiktestvér és a mozaikszülő az új családi dinamika fontos szereplőjévé válik.
Ezek a helyzetek bonyolult viszonyokhoz vezetnek, amelyekhez rengeteg szeretetre és türelemre van szükség.
Ez a könyv ahhoz kíván segítséget nyújtani, hogy a sok különbözőség hogyan vezethet közös boldogsághoz.

Dr. Ságh Beáta Pakson nőtt fel, jelenleg is ott él.
Orvos és pszichológus, személyközpontú tanácsadó, családterapeuta-jelölt. Célja mindig a test és lélek egységének megismerése és segítése volt.
Jelenleg háziorvosi munkája mellett pszichológusként is dolgozik, érdeklődése az egyén legfontosabb közege, a család működése felé irányult.
Hobbija a kreatív írás. 2020 óta a Péterfy Akadémia hallgatója, írásai eddig a Felhő Cafén jelentek meg.
Egyedülálló, két nagyszerű fiatal felnőtt gyermeke van, akik már saját életüket élik.

Miért mindig a hasonló férfiak/nők vonzanak (pedig már sokszor megjártam ezzel a típussal)?
Miért nem tudom biztonságban érezni magam egy párkapcsolatban?
Miért szorongok mindig, hogy nem szeretnek eléggé, megcsalnak, elhagynak?
Miért menekülök az intimitás vagy az elköteleződés elől?
Miért érzek kényszert, hogy több vasat is tartsak a tűzben?
Miért vetem alá magam a partnerem akaratának, ha ez dühít és keserűvé tesz?
Miért vagyok vele sokszor olyan elutasító, undok vagy zsarnokoskodó, miközben tényleg szeretem?
Miért van az, hogy az eszemmel sokszor tudom, mit kellene tennem, de képtelen vagyok meglépni? Miért megyek bele mindig ugyanazokba a konfliktusokba, amikor már sokszor megtapasztaltam, hogy sehova sem vezetnek?

A fenti kérdések némelyike talán már bennünk is megfogalmazódott a saját párkapcsolati működésünkre vonatkozóan. Érzéseink és cselekedeteink néha ugyanolyan rejtélyt jelenthetnek számunkra, mint egy másik ember belső világa és reakciói. Hiszen sokszor akkor is ugyanazokat a mintázatokat ismételjük a párkapcsolatainkban, amikor azok fájdalmasak, és már sejtjük, hogy valószínűleg ismét kudarchoz vezetnek. Logikus volna, hogy változtassunk, valami belső kényszer mégis mindig ugyanarra az útra terel minket. Mi lehet ennek az oka? A kérdést másképp érdemes feltenni: a működésmódunknak és a visszatérő problémáinknak ugyanis nem okuk van, hanem történetük. Ha segíteni akarunk magunkon, először is ezt a történetet kell megértenünk.

Gyerekként kiszolgáltatottak vagyunk, és még jóval kevesebbet tudunk a világról, mint a felnőttek, de valahogy értelmeznünk kell a minket érő élményeket, és megbirkóznunk azokkal. Kicsiként tesszük ezt úgy, ahogy képesek vagyunk rá. A baj az, hogy a későbbiekben is automatikusan azokhoz a stratégiákhoz nyúlunk, amelyek hajdan sikeresnek bizonyultak. Ám ami adott körülmények között, gyerekként még segített nekünk, az más körülmények között, felnőttként már nem biztos, hogy hasznos lesz. Sőt, a múltunk így képes rátelepedni a jelen életünkre, és irányít minket anélkül, hogy észrevennénk. Amíg mindezt nem fedjük fel, és nem nyúlunk tudatosan más megoldásokhoz, addig működésünket egy olyan automatizmus vezérli, amely folyton ugyanazokat a csalódást és fájdalmat okozó élményeket ismételteti meg velünk.

E könyvben párválasztásunk és párkapcsolati működésünk rejtett mozgatórugóival ismerkedhetünk meg, melyek segítenek megérteni, mit miért érzünk, gondolunk és teszünk. A klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta szerző elsősorban sémaelméleti megközelítésben, valamint a rendszerszemlélet és számos egyéb irányzat felé kitekintve segít ránézni arra, hogy múltbeli élményeink miként érhetők tetten vonzalmainkban, párkapcsolati játszmáinkban és konfliktusainkban, döntéseinkben és megoldásainkban. Hogy az összefüggésrendszer még világosabb legyen, a könyvben három férfi és három nő párkapcsolati történetén keresztül tanulmányozhatjuk a sémakémia működését.

A jövő útja, a város reménysége, a világörökség sugárútja - ezekkel a magasztos jelzőkkel illették egykor az Andrássy utat, fővárosunk legfontosabb látnivalóinak egyikét.
Morcsányi Elza sétavezető, podcast-műsorvezető nemcsak az épületekről mesél szakavatottan, hanem a díszes paloták egykori lakóinak életét övező legendákat, titkokat, szóbeszédeket is megosztja élménydús, szórakoztató sétája során, amelyet friss képanyag és archív felvételek tesznek színesebbé.
Ugorjunk vissza az időben, ismerjük meg a sugárút történetét a krumpliföldtől a luxus boulevard-ig, kukkantsunk be a fényűző paloták falai mögé.

Mit jelent életet adni, és mit jelent a világra jönni? Kiss Noémi különleges könyve magzatpróza. Az elbeszélések, monológok, jegyzetek és töprengések ritmikus sorozata a szülés-születés folyamatát járja végig a mesterséges megtermékenyítéstől a vajúdáson át az első születésnapig. Hol az anya, hol az ikerpár szemszögéből bontakoznak ki a szuggesztív történetek. A könyv egyszerre számol be a szülés élettani valóságáról és spirituális csodájáról, az anyaszült meztelenség állapotáról és a világba érkezés számtalan kalandjáról. A várakozás és a kiszolgáltatottság stációit ugyanúgy megismerhetjük belőle, mint a közösnyelv-keresés keserves-gyönyörűséges pillanatait. Az én és a te mellett kozmikus-banális módon megszületik a mi. Felszabadító olvasmány, amely a terhesség és a gyermeknevelés megannyi tabujával foglalkozik.

Olykor szabadságra kell mennünk a saját életünkből. Amikor fordulóponthoz érkezünk, és rádöbbenünk, hogy már régóta nem azzal töltjük a napjainkat, amivel szeretnénk. Amikor végre meghalljuk, mit mond addig makacsul elnémított belső hangunk. Amikor megértjük, hogy ki kell lépnünk a megszokott környezetünkből, mert csak így láthatunk rá önmagunkra, és találhatjuk meg a hitelesebb élet felé vezető utat.
Sokan ilyenkor felülnek egy Spanyolországba tartó repülőre, és meg sem állnak az El Caminóig. A papagájos ablak szerzője másfelé indult, Németországba, ahol szintén vezet egy zarándokútvonal, összekötve Luther életének legfontosabb színhelyeit. Utazott hajóval az Elbán és szamárháton fel Wartburg várába, lakott romantikus panzióban és gótikus kolostorban, sétált girbegurba középkori utcákon és tévedt el őserdőben, s eközben megtanulta újraértelmezni legfontosabb élményeit, emlékeit. Hiszen egy régi történelmi alak és egy mai, modern átlagember is könnyen találhatja magát hasonló helyzetekben, nézhet szembe hasonló kihívásokkal, és tapasztalhat meg hasonló érzéseket.
A papagájos ablak egy szökés történetével indul, és egy megérkezéssel fejeződik be. De ahogy a mondás tartja: ahol egy út véget ér, ott elkezdődik egy másik.

A Collegienstrasse végén álló, majd ötszáz éve csak Luther-házként ismert kolostor előtt nem a házigazda szobra üdvözli a vendégeket, hanem a felesége siet át az udvaron lobogó szoknyával. És teljes joggal, mert a Barbara Cranachtól tanultakat kiválóan hasznosítva ő szedte ráncba ezt a házat és annak minden lakóját, beleértve az urát is. Az esküvőjük idején a barátcella magányához szokott férj már elmúlt negyvenéves, így kezdetben elég nehezen vette fel a fordulatszámot.
"A házasság elején különös gondolatai támadnak az embernek. Az asztalnál ez jut eszébe: -Eddig egyedül voltál, most kettesben vagy. - Az ágyban, ha felébred, lát maga mellett két copfot, amit azelőtt nem látott" - vallotta be az Asztali beszélgetésekben, és nekem folyvást ennek a két szőke copfnak a gazdája jár a fejemben, miközben végigjárom a zegzugos épületet. És össze is találkozom vele, bár a Lucas Cranach által festett portrén a hajfonatok megbújnak a sárga-fekete főkötő mögött. A festmény magas arccsontú, határozott arcú fiatal nőt ábrázol, ferde vágású, szürkéskék szemmel és finom metszésű szájjal; látszik rajta, hogy amit a fejébe vett, azt előbb-utóbb meg is valósította.
MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A papagájos ablak az eredetileg 2017-ben megjelent regényes útinapló új kiadása.

Milyen az az ember az életedben, aki igazán szeret?
- Elfogad olyannak, amilyen vagyok. Szeret a hibáimmal, a gyengeségeimmel, a félelmeimmel együtt. Feltétel nélkül. Mert igazán ismer.
- És te? Te is így szereted magad?
- Nem - felelem hezitálva. - És nem tudom eldönteni, hogy azért, mert én viszont feltételekhez kötöm a szeretetet, vagy mert nem ismerem magam igazán.

Az Idegen, az Átutazó és a Jövevény után újabb találkozás vár ránk a halál és a születés, a folytonosság, az öröklét megválaszolhatatlannak tűnő kérdései között. A Barát mindegyiküket jól ismeri. Mert ő az, aki akkor is ott van, amikor mindenki más már odébb áll. Aki vezet az úton, elénk tárja a végtelent, de kíméletlenül megmutatja a végleteket is. Tudja, mit jelent a boldogság, de nem áll elénk, ha éppen a pokol felé tartunk. Mert tudja, hogy mindennek megvan az oka. Mert ő ismer a legjobban.
De ki ő? És vajon azt is tudja, miért vagyunk a világon?

Kedves olvasóm! A TALÁLKOZÁSOK kisregénysorozat negyedik része önismereti utazás. Ezen az úton magam is végigmentem, és szeretnélek hozzásegíteni, hogy te is ellazultan, meditációként élhesd meg az utolsó fejezetet. A könyvben található QR kódot leolvasva egy hanganyaghoz jutsz. Indítsd el a felolvasást, hunyd le a szemed, és tarts velem az út utolsó méterein. Várlak szeretettel!
Bauer Barbara

Kojnok Ferenc, amióta csak az eszét tudja, pilóta akar lenni. Az ég ura. De úgy tűnik, álmát nem válthatja valóra, mert az első világháború után a trianoni békeszerződés értelmében Magyarországnak nem lehet légiereje, és nem képezhet pilótákat. Az elcsatolt kis csallóközi faluban, Vágfalván nevelkedő fiú azonban nem adja fel tervét, pedig sok más út áll nyitva előtte. Akár sakkbajnok is lehetne, nagymester, hiszen kivételes tehetsége van a játékhoz. A sors végül esélyt ad neki. Amikor 1938-ban az első bécsi döntéssel Magyarország visszakapja a Felvidék nagy részét, Kassán megnyitják a Magyar Királyi Honvéd Repülő Akadémiát, amelynek egyik legelső növendéke Kojnok Ferenc lehet. Repülős tiszti avatásán már ott van a felesége, a sudár, borostyánszemű Ágnes, akibe Ferenc annak idején első látásra beleszeretett, és a kisfia, Misi is. Ő nemcsak apja sakktehetségét, de a repülés iránti szenvedélyét is örökölte.
Ám a történelem ismét közbeszól. Apának és fiának el kell válnia egymástól, mert Ferencet 1942-ben a keleti frontra vezénylik. A fájdalmas búcsú napján egy kézzel faragott sakk-készletet ajándékoz Misinek. Rögtön bele is kezdenek egy játszmába, amelyet még hónapokig folytatnak, mindig levélben írva meg a következő lépést. Aztán nem érkezik több levél a frontról...
A doni katasztrófa után az otthon maradottak élete fenekestül felfordul. "Eltűnt" - olvassa Ágnes és Misi a hivatalos értesítőn. "Felszólítom, hogy hagyja el az otthonát!" - áll a kitelepítést elrendelő fehér lapon.

A háború után szinte minden remény elveszik. A történelem családokat szakít szét, az ország ismét csonka lesz. Elérkezik az idő, amikor csak a hit segít és a boldog múlt emléke. Amikor már nincs mibe kapaszkodni, pusztán egy elkezdett sakkjátszmába és egy ígéretbe. Az ígéretbe, hogy egy napon majd befejezik azt a partit...
Bauer Barbara új regényében a hősöket gyakran dobálja játékszerként a történelem, sorsukat nagyhatalmak harca irányítja, lelküket ezért csak a hit és a szeretet mentheti meg.