Nők a hazai pályán

Durica Katarina szerelmi szállal átszőtt regényében a 90-es évek dunaszerdahelyi maffiauralmának eseményei elevenednek meg.
A történet három nő életútján keresztül bontakozik ki, akik ugyanabban a nyolcemeletes panelházban laknak.
Júlia fodrászként dolgozik. Látszólag gondtalan életet él rendőr férjével és kisfiával, amikor váratlanul betoppan a szalonba András. Miközben a városban tombol a pokol, és fellángolnak a szlovák nacionalista érzések, az asszony magánéletében is eluralkodik a káosz. A nő, akinek egész addigi élete kötelezettségekkel és szorongással teli, felszabadultnak érzi magát a különleges vendég mellett. Az érzés kölcsönös, s bár mindketten megpróbálnak gátat vetni vonzalmuknak, a szerelem ereje erősebb.
Hilda a Júlia alatti lakásban él. Külföldi továbbtanulásról és bulikról álmodozik, de mindez lehetetlen egy olyan városban, ami a helyi maffia megszállása alatt van.
A nyugdíjas Erzsi, a hetedikről, a tévésorozatokban keresi azt a boldogságot, ami egész életében elkerülte. Tehetetlenül nézi végig, ahogy Ricsi fiából véreskezű maffiózó lesz, és hogy a csallóközi álmos kisváros 1997-ben a rettegés szinonimájává válik.

Zajlik az élet a Biokert gazdaságában: bár kisemlősök között vagyunk, mégis farkastörvények uralkodnak. Az állattársadalmat a gátlástalan Hörcsög irányítja, fő tanácsadója pedig a Vakond, aki - vaksiság ide vagy oda - még mindig a legélesebben látja a dolgokat. Újságíró mókusok, nyomozó pelék, művész oposszumok népesítik be a felnőtteknek szóló állatmesék színpadát: minden hasonlóság a valósággal a természetes kiválasztódás eredménye.

Ez a könyv összesen negyven Örömvilág podcastepizód mondanivalóját öleli fel, három nagy témakörbe rendezve. Azokat a témákat választottam ki, amelyekkel minden önismereti folyamatot érdemes indítani, és amelyek megdolgozása nélkül nem tudunk magasabb szintekre lépni. A hanganyagok eredeti tartalmát megőrizve készült el minden egyes rész írásos verziója.

Ez a könyv azért készült, hogy a saját tempódban, egyes – téged érintő – témákat alaposan át tudj gondolni, be tudj fogadni. Nemcsak olvasásra szánom, sokkal inkább önismereti folyamatnak. Találsz benne elgondolkodtató kérdéseket, izgalmas nézőpontokat, hasznos tanácsokat, gyakorlatokat, és hiszem, hogy megleled benne önmagadat is, egy tisztább, önazonosabb minőségedben.

Legyen ez a könyv a te Ébresztőd is!

Benedek Ágota harmadik könyvében szó szerint a boncasztalra fekteti fel magát, hogy onnan vizsgálódva írjon a testéről. (Is.) Arról, milyen benne lenni. Akkurátus nyugalommal kezdi szétszálazni a tűpontos jelzőkkel ábrázolt testi folyamatok hátterében húzódó tudományos tényeket.

Mivel nem orvos (Sajnos vagy szerencsére?), így a mindenki számára elérhető és közérthető információkból tájékozódik. Józanul, sőt néha kijózanítóan figyeli önmagát. Nyavalyáink elemzéséből egyszerű következtetéseket von le, hogy az életről és halálról szóló felháborítóan humoros összegzések, váratlan képek és megrendítő megállapítások a segítségünkre legyenek.

Nem keresi a spiritualitást, a lélek dolgait ott, ahol gyógyszerre van szükség, de nem tagadja, hogy a búslakodásba igenis bele lehet pusztulni. Nem ebben a könyvben találunk gyógymódot, ha fizikailag gyengélkedünk, de abból, ahogyan Benedek Ágota leírja az emberi lét élményének furcsaságait: a hangulatingadozást, a fájdalmat, az éhséget, a cukor-mámort... hogy, mi köze van az igaz szerelemnek a bélügyekhez, már megint magunkra ismerhetünk.

És tényleg, mi köze van? Mi köze van a menstruációnak a teremtéstörténethez? Cupido miért nepo-baby? Hogy jön Pamela Anderson a lassú felszívódású szénhidrátokhoz? Mi az az anyagcsere-bíróság? Tényleg porból lettünk, és végül azzá leszünk? Hogy függ össze a kollégisták táplálkozási szokása az űrbéli ételek innovációival? Úgy, hogy minden mindennel összefügg - Ágota ezt állítja, és már megint nem hazudik.

Körösi Laura háromgyermekes, boldog házasságban élő ötvenes nő. Az élete ugyan izgalmaktól mentes, de talán éppen ezért gondolja úgy, hogy ennél többet nem is kívánhatna magának. Férje sikeres építész, a három fia közül az egyik egyetemre jár, a másik nősülni készül, a harmadik lázadó kamaszévei előtt áll. Laurának nincs más dolga, mint egyengetni a gyerekei útját, és segíteni férje munkáját. Nagy ritkán mégis rátör egy sosem élt élet utáni nosztalgikus vágy. Ilyenkor elmegy a nagyanyjához, és szétnéz a dédnagymama festményei között a padláson.
Laura gyermekkorát a dédnagymamája, nagymamája és édesanyja hármasában töltötte, a három nő hallgatással teli, feszült kapcsolata között egyensúlyozott, miközben fogalma sem volt, mi okozza az örvényt a felszín alatt. Legjobban a dédnagymamájához kötődött, a bohém, ifjúkorában színésznőnek készülő, később minden örömét a festésben kiélő asszonyhoz.
Hosszú évek teltek el, mire Laura teljesítette egykori ígéretét, és a dédnagymama festményeiből kiállítást szervezett. Arra azonban nem számított, hogy minden egyes kép a saját múltjának egy darabja, minden egyes szín egy emléktöredék, a képekhez tartozó elbeszélések pedig lassan kibontakozni engednek egy évtizedekre hallgatásba burkolódzott történetet.
Titkok, elhallgatás. Vajon mi okoz nagyobb lelki terhet: a kíméletes csend, vagy a kimondott, olykor kegyetlen valóság?
Bauer Barbara új regénye a négy asszony történetén keresztül egy generációkon átörökített, mélyen elzárt trauma útját követi végig a tragédia pillanatától a felismerés napjáig, a II. világháború végjátékától napjainkig.

Felhőtlen nyaralásnak indult...

A nap hét ágra süt, az Adriai-tenger türkizkék vize szinte szikrázik a melegben, amikor a hattagú család hajóra száll, hogy méltóképpen ünnepeljék meg a családfő hatvanadik születésnapját. Váratlanul azonban vihar kerekedik, így kénytelenek kikötni egy lakatlan szigeten. Azt remélik, átvészelik valahogy az éjszakát, aztán reggel indulhatnak is tovább.

Esztert nem csak a vihar aggasztja, hanem az is, hogy az elutazásuk előtt valaki feltörte a Facebook profilját, és a nevében obszcén bejegyzéseket posztolt. Ki akarja befeketíteni az ismerősei előtt? Vajon a posztok tartalma szemenszedett hazugság vagy épp ellenkezőleg? És van ennek az egésznek bármi köze ahhoz, ami a szigeten történik?

Az elemek tombolása nem csitul, és amikor az egyik utas eltűnik a fedélzetről, Eszter úgy dönt, a kezébe veszi az irányítást, és megpróbál rájönni, ki és mi áll a háttérben.

Sietnie kell, mert az idő szorít, ők pedig egyre kevesebben vannak...


"...a sötétség odakint, a tengeren, egész mást jelent. Körbenézel, és áthatolhatatlan, egynemű
fekete függönynek látsz magad körül mindent, aztán rápillantasz a navigáción a térképre, és rájössz, hogy az a fekete valójában apró szigetekkel, zátonyokkal és magányos sziklákkal teliszórt, dühöngő tenger, és akkor - ha addig még nem tetted - rettegni kezdesz."

Miért mindig a hasonló férfiak/nők vonzanak (pedig már sokszor megjártam ezzel a típussal)?
Miért nem tudom biztonságban érezni magam egy párkapcsolatban?
Miért szorongok mindig, hogy nem szeretnek eléggé, megcsalnak, elhagynak?
Miért menekülök az intimitás vagy az elköteleződés elől?
Miért érzek kényszert, hogy több vasat is tartsak a tűzben?
Miért vetem alá magam a partnerem akaratának, ha ez dühít és keserűvé tesz?
Miért vagyok vele sokszor olyan elutasító, undok vagy zsarnokoskodó, miközben tényleg szeretem?
Miért van az, hogy az eszemmel sokszor tudom, mit kellene tennem, de képtelen vagyok meglépni? Miért megyek bele mindig ugyanazokba a konfliktusokba, amikor már sokszor megtapasztaltam, hogy sehova sem vezetnek?

A fenti kérdések némelyike talán már bennünk is megfogalmazódott a saját párkapcsolati működésünkre vonatkozóan. Érzéseink és cselekedeteink néha ugyanolyan rejtélyt jelenthetnek számunkra, mint egy másik ember belső világa és reakciói. Hiszen sokszor akkor is ugyanazokat a mintázatokat ismételjük a párkapcsolatainkban, amikor azok fájdalmasak, és már sejtjük, hogy valószínűleg ismét kudarchoz vezetnek. Logikus volna, hogy változtassunk, valami belső kényszer mégis mindig ugyanarra az útra terel minket. Mi lehet ennek az oka? A kérdést másképp érdemes feltenni: a működésmódunknak és a visszatérő problémáinknak ugyanis nem okuk van, hanem történetük. Ha segíteni akarunk magunkon, először is ezt a történetet kell megértenünk.

Gyerekként kiszolgáltatottak vagyunk, és még jóval kevesebbet tudunk a világról, mint a felnőttek, de valahogy értelmeznünk kell a minket érő élményeket, és megbirkóznunk azokkal. Kicsiként tesszük ezt úgy, ahogy képesek vagyunk rá. A baj az, hogy a későbbiekben is automatikusan azokhoz a stratégiákhoz nyúlunk, amelyek hajdan sikeresnek bizonyultak. Ám ami adott körülmények között, gyerekként még segített nekünk, az más körülmények között, felnőttként már nem biztos, hogy hasznos lesz. Sőt, a múltunk így képes rátelepedni a jelen életünkre, és irányít minket anélkül, hogy észrevennénk. Amíg mindezt nem fedjük fel, és nem nyúlunk tudatosan más megoldásokhoz, addig működésünket egy olyan automatizmus vezérli, amely folyton ugyanazokat a csalódást és fájdalmat okozó élményeket ismételteti meg velünk.

E könyvben párválasztásunk és párkapcsolati működésünk rejtett mozgatórugóival ismerkedhetünk meg, melyek segítenek megérteni, mit miért érzünk, gondolunk és teszünk. A klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta szerző elsősorban sémaelméleti megközelítésben, valamint a rendszerszemlélet és számos egyéb irányzat felé kitekintve segít ránézni arra, hogy múltbeli élményeink miként érhetők tetten vonzalmainkban, párkapcsolati játszmáinkban és konfliktusainkban, döntéseinkben és megoldásainkban. Hogy az összefüggésrendszer még világosabb legyen, a könyvben három férfi és három nő párkapcsolati történetén keresztül tanulmányozhatjuk a sémakémia működését.

A jövő útja, a város reménysége, a világörökség sugárútja - ezekkel a magasztos jelzőkkel illették egykor az Andrássy utat, fővárosunk legfontosabb látnivalóinak egyikét.
Morcsányi Elza sétavezető, podcast-műsorvezető nemcsak az épületekről mesél szakavatottan, hanem a díszes paloták egykori lakóinak életét övező legendákat, titkokat, szóbeszédeket is megosztja élménydús, szórakoztató sétája során, amelyet friss képanyag és archív felvételek tesznek színesebbé.
Ugorjunk vissza az időben, ismerjük meg a sugárút történetét a krumpliföldtől a luxus boulevard-ig, kukkantsunk be a fényűző paloták falai mögé.

"Idő! Jelenvaló Létel: de Múlt s Jövő
csak Semmi. Hát van-é
kedves közöttök egy?"
(Katona József: Idő)

Két fiatal lány, akiket több mint száz év választ el egymástól, ám a sorsuk egy ütött-kopott naplónak hála, rövid időre mégis összekapcsolódik.
Zelma, a híres építész, Pártos Gyula árván maradt unokahúga, szinte mindennap ott ül Kecskemét főterén, és az épülő Városházát rajzolja. A Millennium évében egy véletlen folytán megismerkedik Ferenczy Idával, Sisi felolvasónőjével, aki vállalkozik rá, hogy modellt ül neki. Beszélgetéseiket a fiatal lány feljegyzi naplójába.
Az egyetemista Kinga, aki éppen a szakdolgozatát írja, és 2022 nyarán nap mint nap elhalad a felújítás alatt lévő Városháza mellett, ugyancsak egy rejtélyes véletlennek köszönhetően szert tesz a réges-régi naplóra, amelyből megismeri és megkedveli Zelmát és Idát. Azt először még nem sejti, hogy a kis könyvecske, valamint néhány szénrajz az ő életére is óriási hatással lesz.

Vajon milyen lehetett Kecskemét utcáin sétálva és Lechner Ödön készülő remekművét csodálva szembetalálkozni Ferenczy Idával? És vajon a huszonegyedik század elején még megtalálhatók az egykori kincsek, felidézhetők a régi kedves arcok és emlékek a "hírös városban"? A történetet olvasva fokozatosan tárulnak fel előttünk a régmúlt és a jelen titkai, a háttérben Kecskemét büszkeségével, a napjainkban megújuló gyönyörű Városházával.

"Csak házas emberek tudják igazán megérteni, hogy hogy lehet valaki egyszerre nyomorult és boldog is."
Chris Rock

Fiatal korunkban általában azért küzdünk, hogy megszerezzünk egy férfit, majd azért, hogy megtartsuk. Aztán sokak számára az válik fő kérdéssé, hogy hogy viselje el őt, ne adjisten hogyan szabaduljon meg ettől az egykor oly csodálatos férfitől. De miért lenne törvényszerű, hogy akiért eleinte ölni tudnánk, azt később meg tudnánk ölni? Valóban el kell veszítenünk a legjobb, legizgalmasabb, leginspirálóbb dolgokat, amiket egy párkapcsolat nyújtani képes? Miért ne őrizhetnénk meg hosszú évtizedeken át, és miért ne fedezhetnénk fel benne új dolgokat? Vagy új műsorhoz új férfi kell? Miért ne élhetnénk át a szenvedélyt, az intimitást, igen, a szerelmet csak azért, mert a bőrünk már csak egyre drágább krémeknek köszönhetően bársonyos? Miért lenne alacsonyabb az árunk a húspiacon, mert már nem fiatal pipik vagyunk, hanem öregedő tyúkok? Miért ne találhatnánk rá akár a B oldalon a másik felünkre, csak azért, mert az A oldal ezt nem pörgette ki nekünk? És egyáltalán: tényleg mindenkinek szüksége van egy állandó társra a boldogsághoz?

Jakupcsek Gabriella

*

Jakupcsek Gabriella A napos B oldal című bestsellerében már megmutatta: van teljes élet a negyvenen túl is. Legújabb könyvében, inspiráló beszélgetéseivel sok humorral és saját bölcsességeivel adja vissza a reményt, hogy akár még boldogok is lehetünk, élhetünk kiegyensúlyozott párkapcsolatban és velünk maradhat vagy éppen újra ránk találhat a szerelem.

Csakazértis szerelem!

Paris biztos benne, hogy megtalálta az igazit, akivel kész leélni az életét. Már a külföldre költözést tervezgetik... ám, amikor az utolsó pillanatban váratlanul elbizonytalanodik, és felbontják az eljegyzést, egyedül marad az üres lakásban, összetörve, magányosan, kilátások nélkül.

Ace nem sokat tud az igaz szerelemről. Általában ágyról ágyra jár, a párkapcsolatai során senkit nem enged igazán közel magához. De ha egy barátjának szüksége van rá, nincs nála odaadóbb ember.

Ace úgy dönt, segít Parisnek túljutni a szakítás utáni legnehezebb időszakon. Mivel egyikük sem szeret egyedül lenni, a lány egy hirtelen ötlettől vezérelve beköltözik hozzá. Azonban minél több időt töltenek együtt, annál inkább kénytelenek szembenézni mindazzal, ami elől egészen idáig menekültek.

Szerelem téren és időn át...

Almássy Anna, a XXI. századi jogászlány akaratán kívül az Úr 1763. esztendejében találja magát. Kénytelen beilleszkedni a közösségbe, míg rá nem jön, miként juthat egyszer haza. Hamar megérti, a szabályok itt pofonegyszerűek: a vérhatalom jogán a földesúr élet és halál ura.

A lány számára úgy tűnik, mintha a sötét középkorba zuhant volna vissza: pestis, máglya, pellengér, éhínség...
Ám a rémisztőnek tűnő világban is létezik az az időtlen érzés, amelyet úgy hívunk, hogy szerelem.
Anna egy napon találkozik nemes Oroszy Mihállyal - a fiatal földesúrral. Mindenben különböznek, mégis szenvedélyes vonzalom alakul ki közöttük. A mai értékek szerint nevelkedett lány és az előjogokkal született férfi eltérő világlátása drámai helyzeteket szül.

Vajon a két világot összekötheti a szerelem?

Karády Anna elsőkönyves szerző, balatonfüredi jogász, aki a város múltját és természeti kincseit kisiskolás kora óta kutatja. Az évek során szerzett ismereteinek a lenyomata ez a történelmi, romantikus debütregény, amely megmutatja, hogy a szerelmet sem az idő, sem a tér, sem a társadalmi különbségek nem képesek eltiporni.

A nyári szünet kezdetén Hédi családjával Kovácspatakra utazik, a zajos nagyvárosból az erdő szélére. A sok iskolai feladat, dolgozat és különóra után már nagyon várja, hogy a nagy diófa alatt a pokrócról figyelje az elsuhanó felhőket, kémlelje a mókusokat, és hallgassa az erdő hangját. Ám az erdő széli házikóban hatalmas meglepetés várja a családot. A három testvér felfedezi, hogy pelék költöztek a házba! A cuki kis rágcsálók lopkodják a kekszet, megdézsmálják a reggeli maradékát, egész éjjel lármáznak a tetőn. És mintha a pelék nem okoznának elég nagy felfordulást a szomszéd telken elkezdik kivágni a fákat! A testvérek összefognak és elhatározzák, hogy megmentik őket a pusztulástól. A segítségükre sietnek a régi barátok, felbukkannak az új szomszédok, előkerül egy távcső, felállítják a sátrat és csatlakoznak a pelék is. Durica Katarina ifjúsági regénye egy szeleburdi vakáció története, ahol egy hétéves kislány szemszögén keresztül megismerheti az olvasó, milyen nagycsaládban felnőni, egy nagy báty és egy ovis húg közt lenni, kétlaki életet élni, milyen a mobil és tablet nélküli nyári szünet, és mennyire fontos a környezetünk védelme.